Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 6. szám - Bálint Ágnes: Télemakhosz-narratívumok a Németh László-életműben (Az Irgalom születése)
„emberiszonyával" kíván megbirkózni.22 Hogy ez utóbbi alatt mit ért, abban az Iszony című regény címszava az irányadó: a világgal elegyedni képtelen, szűzies, vad természetet. Más helyen23 azt árulja el, hogy a „megvetés" volt a regény kulcsszava. Ez az utalás nem hagy kétséget afelől, hogy ebben a műben Németh László újra megpróbált szembenézni édesanyja egykori szerelmi viszonyával.24 A Télemakhosz-téma felébresztéséhez hozzájárulhatott az is, hogy Németh László édesapja éppen a harmincas évek elején fogott hozzá, hogy megírja a hadifogságban eltöltött hét év történetét. Odüsszeusz bolyongásainak feléledő meséi Télemakhoszban is felébresztik az emlékeket. Mit tudunk még az elveszett regényről? Az Ember és szerep (1934) című önéletrajzi írásában egy-két évvel később így emlékezik rá a szerző: „Még egy harmadik regényt is kezdtem ekkortájban, ennek is nő volt a hőse, egy egyetemi hallgató nő, aki politikai fogságból szabaduló apjában a hőst várja vissza, s egy szegény roncsot kap; azon kell megtanulnia, hogy az eszményítő csodálatnál mennyivel nagyobb, emberibb érzés az irgalom."25 Mintha a későbbi Irgalom (1965) című regény összefoglalását olvasnánk. Egy lényeges különbség azonban mégis van: az apa politikai fogságból tér haza. Mit változtat ez a Télemakhosz-témán? Lényegi ez a változás? Tulajdonképpen csak a hangsúlyok kerülnek máshová. Ha az apa politikai fogságot szenvedett, akkor igazi hérosz, aki maga vállalja a szenvedést (nem szökik el, és nem is elhurcolják, mint a hadifoglyokat). Eszmékért szenved, amelyek talán tiszták, magasztosak, ártatlanok. Ebben a kontextusban a feleség hűtlensége talán még erkölcstelenebbnek tűnik, és méltónak bizonyul lányuk megvetésére. Az is figyelemre méltó, hogy a „görög fordulat" következtében Télemakhosz sajátos metamorfózison megy át: a főhős immár „Télemakhé” lett (a regénybeli nevét nem ismerjük), egy lány, akinek alakja mögé bújva talán könnyebb megfogalmazni a probléma lényegét. Télemakhé anyjával kapcsolatos ambivalenciáját súlyosbítja annak nem titkolt viszonya fiatal udvarlójával, ugyanakkor az „emberiszonnyal" megáldott-megvert hősnő nem érzi magát illetékesnek megítélni mások szerelmi életét. (Legalábbis a második Irgalomban így van.) Hősként várt apjában azonban csalódnia kell: az eszméiért még a szenvedést is vállaló embert megtöri a börtön: talán az egészsége roppan meg, talán az elméje zavarodik meg, esetleg mindkettő. A Télemakhéba oltott Antigoné lassan megérti, hogy a hétköznapi erkölcsi oppozíciók (jó-rossz, bűnös-ártatlan) nem alkalmazhatók szülei megítélésére. Nem is az ítélet a dolga, hanem az irgalom, ez a sajátos antigonéi magatartás, amely nem igazságot szolgáltat valamelyik félnek, hanem mindegyiknek a maga mércéjével mér. Ahogy Antigoné a jó és a rossz fiút egyaránt a testvérének tekinti, úgy Télemakhé sem kíván végül választani a szülei között. Ez azonban már egy lelki fejlődés eredménye, ami konfliktusokon és dilemmákon át vezet. Bár nem maradt fenn egyetlen sor sem, mégis talán nem megalapozatlan az a sejtés, hogy az Irgalom első változata igazi remekműkezdemény lehetett. Bár a szerző ezúttal regényt kíván írni, azzal, hogy hősét nőként formálja meg, a történet visszanyeri eredeti drámaiságát. Olyan lesz, mint egy szophoklészi tragédia. Ne felejtsük el, a görög színházban a női álarc mögött mindig férfiak játszottak! Télemakhosz csak álarcot ölt, de az álarc mögül ő szól. Az Oidipusz-komplexus problematika, ami a Télemakhosz-téma egyik legfontosabb mélylélektani vonatkozása, itt is, mint a Gyászban, 22 Németh László: (1934b, 1977) 475. 23 Németh László (1937, 1989) 546. 24 Ami egyáltalán nem lehetett könnyű. Erről árulkodik egy, a regénykezdeménynél tíz évvel későbbi megjegyzése is: „Nemcsak, hogy hagytam (ti., hogy a mamájának udvaroljanak), de mindketten megöregedtünk anélkül, hogy erről kettőnk közt egy szó esett volna." Németh László (1943, 1977) 203. 25 Németh László (1934a) 435-436. Ekkor még megvolt a regény! 89
