Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 6. szám - Sipos Lajos: „Mindig lesz benne felfedeznivaló” (A Babits-recepcióról)
kötetéig, tehát közvetlen a halála előtti pillanatig tartott, közismert. A klapanda-szerző kortársak között voltak, akik nemcsak terjesztették, de a költőnek is megküldték gyalázkodó műveiket. A Baumgarten-díj kapcsán már idézett, Babits középszerűségét emlegető szerzőnek is voltak elv-társai. Legutóbb Mamo János verbalizálta ellenérzéseit: „Ma, ennyi év után sem értem a Babits-királyságot. [...] A prózáját egyszer sem sikerült elolvasnom, [...], verseit azonban több ízben végigvizslattam, s a néhány korai meg a még kevesebb kései sikerdarabokon kívül nem találtam bennük semmit. Unalmasak, áporodottak, erőltetettek [...]. Mindannyiszor ez csapott meg: a kínosság, az üresség érzete. Valami borzasztó akarnokság, agyonkompenzált-kultúr-hübriszség, szorongó és zsarnoki tetszelgés a költő, a költőfejedelem, s az ennek megfelelő exkluzív vagy álságosán alázatos tárgy-, témaválasztások. Nekem, sajnos, a Jónás is ilyen. "51 1945 előtt is, azután is voltak ugyanakkor hívei is. Ellentétes érzésekkel volt iránta József Attila, vonzásai és választásai személyiségjegyeivel, a körülötte lévők indulataival magyarázhatók. Az Egy költőre... és Az istenek halnak, az ember él! kritikája mellett azonban nemcsak a Magad emésztő... hozható fel példának kettejük kapcsolatára, de azok az utalások, átvételek, allúziók is, melyek akár tudatosak voltak, akár a megőrző-elraktározómozgósító emlékezet révén kerültek be József Attila költészetébe, jelzik, hogy az indulatok mögött ott volt az érdeklődés, az értékelés és az elfogadás is.52 Nem volt zavartalan Babits és Szabó Lőrinc, meg Radnóti, meg Kassák kapcsolata sem. Szabó Lőrinc visszatekintő viszonyát a költőhöz a Tücsökzene két darabja mutatja: a Reviczky utca 7. és a Babits című, Radnótiét az 1941. június 14-i, augusztus 5-i és 7-i naplóbejegyzések és a Csak csont és bőr és fájdalom jelzik. A költő halála után, az 1941-ben megjelent Babits Emlékkönyvben olvasható Kassák-vers - Weöres Sándor, Fodor József, Heltai Jenő, Jankovich Ferenc, Fenyő László, Illyés Gyula, Komjáthy Aladár, Jékely Zoltán, Zelk Zoltán, Radnóti Miklós, Nagy Zoltán, Komor András, Gellért Oszkár gyászoló-emlékező-megidéző-összefoglaló alkotásai mellett — jól mutatja az érzések, emlékek, indulatok ambivalenciáját is, meg a lezárult élethez, műhöz véglegessé formálódott kassáki viszonyt is. Gyászdob Meghaltál s én, aki egy életen át harcoltam véled leveszem a kalapom s úgy gondolok rád e nehéz órán mint akik lámpással a kezükben együtt vándoroltak az éjben, világítva a nyáj előtt s perlekedve értük a rossz gazdával, bujkáló holddal s a vakcsillagokkal. A távoli, fekete völgyekből idézem fel emléked olyan katona voltál, akit az angyalok őriznek szálltál a napban, mint a méhek és őröltél, mint a malmok. Most eldobtad a fegyvert, de nem úgy, mint aki untad már e világot s lefeküdtél pihenni szelíden - legyőztek adassák néked tisztelet, szorgos és szomorú költő aki egyszemélyben kertje és kertésze voltál magadnak. 1945 után, Illyés Gyula és az Újhold költői mellett, akik valóban Babits emléke körül gyülekeztek, a fiatalok közül is többen fordultak hagyatékához. Pilinszky János az 1961-es esztergomi házavatóról, Ortutay Gyulával ellentétben, Holt próféta a hegyen címmel az Új 51 Mamó János, „A pokol nem kitaláció", Marná Jánossal Bedecs László beszélget, Parnasszus, 2007/1., 11. 52 Vö. József Attila összes versei, közzéteszi Stoll Béla, Bp., Balassi, 2005, II., 292., III., 18., 91., 96., 97., 100., 108., 127., 137., 178., 182., 189., 195., 203., 204., 217-218., 238-239., 247., 263.
