Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 6. szám - Acél Zsolt: Elbeszélés és élettörténet Petőfi Sándor János vitéz című művében
is - valószínűtlen, hogy ebben az időszakban jelentősen átdolgozta volna a művet. Január végén, február elején a tisztázat már a nyomdában volt; Petőfinél maradt egy kézirat, amelyből pár hét múlva egy művészvacsorán fölolvasta a Jánost vitézt,26 és amely alapján a március 2-i mutatványt közölte.26 27 Petőfi első verseskötete a János vitéz keletkezése előtt, 1844. november 10-én jelent meg. A Versek 1842-1844 válogatásának nagyobbik, jelentősebb visszhangot kiváltó része, a helyzetdalok és népdalok szövegegyüttese a költészet olyan fölfogását nyújtja, amely megfelel Erdélyi János 1842-es Népköltészetről című tanulmányának alapelveivel: „világát a családéletben leli föl, melynek viszonyai egész földön ugyanazok, s ugyanazért a tisztán emberinek is a családéletben kell fóltaláltatni (...), itt látszik az ember minden álság nélkül embernek (...). Miben áll hát a népköltészet ereje? Áll főleg a nyelvben, az átlátszó tiszta nemes előadásban, melyet minden józan eszű és egészséges velejű ember megérthet, élvezhet kénye, kedve szerint. Tehát vegye föl a művelt költészet a népinek tisztaságát, minden törvénytől független merész szókötéseit, szólásmódjait, életvonásait, melyeket szintaxis, grammatika soha nem igazol."28 Az érthető tárgy és egyszerű nyelvezet igénye többször fogalmazódik meg a korabeli magyar nyelvű kritikában.29 A magyar nemzeti identitás és a népköltészet-fogalom kialakulásában döntő szerepet játszó német romantika egyik alapműve, a Grimm-szótár szerint a Volksdichter „einér der dem ganzen volke wichtige und verständliche gegenstände zu seinen dichtungen wählt, und in einer dem volke verständlichen spräche schreibt. "30 Petőfi nagy sikerű zsánerképeiben, népdalaiban ennek az elvárásnak felel meg, és másoktól is a „népszerű írásmódot" kéri számon szerkesztői elveiben.31 Azonban az első verseskötet után keletkezett alkotások egy része azt mutatja, hogy a szerző fokozatosan eltávolodik a népköltő gondolatától: az ekkor keletkezett művek egy részében már nyoma sincs a közvetlen, kedélyes, igaz „családélet" egyetemességének, az egyszerűsége miatt bárki számára élvezhető, „törvénytől független" nyelvezetnek. A Cipruslombok Etelke sírjáról, a Szerelem gyöngyei és a Felhők-korszak alkotásai után az 1847-es Összes költemények számára írott előszavában Petőfi szaggatottként, meg- hasonlottként jellemzi saját költészetét. A János vitéz utolsó fejezeteit idéző leírás szerint: „a régi szép napok holttestei, meggyilkolt remények halálhörgése, el nem ért vágyak gúnykacaja s csalódások boszorkánysipításai között dalol féltébolyodottan múzsám, mint az elátkozott királyleány az Óperenciás tenger szigetében, melyet vadállatok és szörnyetegek őriznek." (Pár hónap múlva, az Arany Jánoshoz írott levelekben fogalmazza meg először Petőfi a népköltő fogalmának 26 PÖM III. 302. 27 A folyóirat számára küldött variánsban szerepel, de a mű Vahot-féle 1845-ös és 1846-os kiadásából hiányzik a negyedik ének kilencedik strófája (4., 165-168). Ezt a négy sort vagy februárban szúrta be Petőfi a szövegbe, vagy pedig már eredendően is megvolt, csak éppen a tisztázat készítése során vagy a nyomdász figyelmetlenségéből - minthogy három egymást követő versszak kezdődik a most szóval, így a saut du mérne au mérne sajátos hibatípusáról lehet szó - maradt ki az őskiadásból. Ha ez a strófa tényleg utólagos betoldás, és az itt szereplő tört virág, hervadó szerető kifejezések és az Etelke-ciklus „hervadt rózsaszá/"-motivuma közötti megfelelés valóban jelentős szöveg közötti viszony (Sánta, i. m. 12-13.), akkor is ez a megállapítás nem nyújt elégséges alapot a haláleset utáni jelentős átdolgozás föltételezéséhez. 28 Erdélyi János, „Népköltészetről. " In: Sőtér István szerk., A magyar kritika évszázadai II. Bp., 1981, 347-348. (a kötet részére válogatott szöveg: 344-350) Később Erdélyi János éppen Petőfi életművének hatására újragondolja addigi álláspontját. 29 Korompay H. János, A „jellemzetes" irodalom jegyében. Az 1840-es évek irodalomkritikai gondolkodása. Bp., 1998, 443-447. 30 Idézi: Korompay (1998), i. m. 443., 75. jegyzet. 31 Kerényi (2007), i. m. 245. 50
