Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Gerold László: Testvérem, Joáb
A Testvérem, ]oáb színhelyei nem azonosíthatók szenttamási részletekkel, annak ellenére, hogy ezekben akár későbbi Gion-művek színhelyeire ismerhetünk, tény azonban, hogy ahogy a Kétéltűek..., az Ezen az oldalon, a Latroknak is játszott s Gion más műveiben, itt is egy zárt közösség világa elevenedik meg, ami egyértelműen jelzi, Gion rátalált arra a mikrokozmoszra, amelyben honos, s amelynek szereplőiről és eseményeiről a legtöbb információval rendelkezik ahhoz, hogy ezeket irodalommá formálja. Hogy a Joáb cselekményének színhelye Szenttamás vagy más helység, az egyfelől valóban mellékes, mivel az alapproblémát, az erkölcsi züllést, a korrupciót a maga elvontságában és általánosságában nem szükséges konkrét, felismerhető településhez kötni, másfelől azonban mégis figyelmet érdemel, mivel jelzi, hogy Gion más regényírókhoz (Major, Végei) hasonlóan felfedezte az itteni világra jellemző kisvárost, amely egykoron Kosztolányi Dezső Pacsirtajának volt a helyszíne, ahogy erre Bányai is utal. Ez a világunkra, életformánkra jellemző tér a „már nem falu, de még nem város". Az a „Kietlen vákuum, amelyben a léptek nem visszhangzanak, amelyben a sorsokon salétrom üt ki, amiben a hősök már eleve, szinte fatalisztikusán elveszettek. Egy senkifóldje-világ, ami mégis az egyetlen igaz és reális színhelye lehetne irodalmunknak" (BÁNYAI, 1970). Ez az átmeneti élettér mutatkozik a legalkalmasabbnak az átmeneti életforma és kor viszonyainak, szereplőinek ábrázolására. Erről Gion-tanulmányában Féja Géza ír, aki szerint a regény társadalmi ideje azt a köz- tességet idézi, amelyben „a polgári életforma már régen túlhaladottá vált", holott „nem ment végbe komoly polgárosodás" (FÉJA, 1975). Ha, mint általában a társadalmi regényekben, a Joáb... esetében is bizonyos külön világ létezésére kérdezünk, akkor ez az élettér ebben a se város, se falu köztességben keresendő, található, amely a Gion-opus állandó színhelye lesz, már sokkal felismerhetőbben, mint a Testvérem, Joáb tanúsítja. Gion Nándor pályadíjnyertes regénye alapfokon két vonatkozásban jelentett, hozott újat a vajdasági magyar prózában. Társadalomábrázolás tekintetében és esztétikai vonatkozásokban. Az előbbiről már a Kiadó Tanács közleménye kapcsán esett szó. A regény társadalmi időszerűsége a hatvanas évek társadalmi torzulásainak leképzéséből adódott. Olyan világ, amelyben burjánzik a korrupció, az önös érdek, amelyben az emberek igyekeznek felszívódni, ahelyett, hogy lázadnának, vagy legalább tiltakoznának, igyekeznek beépülni az adott társadalmi struktúrába, ha ez nem sikerül, mert nincs rá módjuk vagy képtelenek rá, akkor magányosak maradnak, vegetálnak. Ilyen világot és ebben a világban létező emberi kapcsolatok modelljét hozza létre a regény szereplőegyüttesével Gion. Mégpedig szinte a dokumentumok puritánságával, tényszerű közlésmódján, tárgyilagosságával. Nyilván ezért váltott ki nagyobb felháborodást, tűnt provokatívabbnak, mint amit a téma kiválthatott. Valóságként s nem regényként olvasták. „Nem vették figyelembe, hogy itt regényről van szó, amelynek (természetesen) meghatározott relációi vannak a hétköznapok világa felé, de egyúttal ugyanolyan mértékben vannak relációi a regénykérdés felé is, hiszen ezek a kérdések éppen olyan valóságosak, mint az, hogy egy építkezés-ellenőr korrumpálódhat" (BÁNYAI, 1982). Ezt a befogadói tévedést példázza az az igyekezet, amely a mű címét és a Joáb nevet próbálta értelmezni. Varga Zoltán például hosszas bibliai fejtegetésbe kezd, hogy végül megállapítsa a név ősi vonatkozásának „nem sok köze van" (VARGA, 1970) a regényhez, s különben is, ki hallott már errefelé erről a névről, amely az itteni embereknek semmit sem jelent. Ebben persze igaza van, de a regény szempontjából ez éppenséggel semmit sem jelent. Sokkal célravezetőbb Bence Erika értelmezése, amely a címet egységes szintagmaként fogja fel, s háttémarratívaként értelmezi. Szerinte a cím mindkét eleme „keresztény mitológiai tartalmakra (a [Káin-] testvérség és a Joáb-történet) irányítja figyelmünket", kiegészítve ezt azzal, amit a regényből tudunk meg, hogy „a háború előtt így hívták a környék leggazdagabb földbirtokosát, aki visszaélt hatalmával" (BENCE, 2007). Ha a cselekmény viszonylatá47
