Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Bónis Ferenc: Erkel alakja Kodály írásaiban
Bónis Ferenc Erkel alakja Kodály írásaiban Új korszakok újat mondó képviselői többnyire elhatárolják magukat az őket közvetlenül megelőző időszak nagyjaitól. Ez természetes magatartás, hiszen valamilyen formában deklarálniuk kell, hogy ők mást akarnak, mint amit az előttük járók akartak és tettek. Mint életének és munkásságának oly sok megnyilvánulásában: Kodály Zoltán itt is eltért a szokványtól, a közvélemény elvárásától. Zeneszerzői, tudományos és nemzetnevelői mukássága mindenképp új fejezetet nyitott a magyar művészet, tudomány és pedagógia történetében. De új jelenség volt az is, hogy irodalmi-publicisztikai műveiben nem az elhatárolódás kimondására törekedett, épp ellenkezőleg: annak vizsgálatára, hogy melyek azok a szálak, melyek egybefűzik őt és törekvéseit a múlt neves vagy névtelen mestereivel és azok tetteivel. Más szóval: tudatosan kereste szellemi őseit. Magyarság a zenében című, 1939-ben írt alapvető tanulmányát e szavakkal fejezte be: „Egyik kezünket még a nogáj-tatár, a votják, cseremisz fogja, másikat Bach és Palestrina. Össze tudjuk-e fogni e távoli világokat? Tudunk-e Európa és Ázsia kultúrája közt nem ide-oda hányódó komp lenni, hanem híd, s talán mindkettővel összefüggő szárazföld? Feladatnak elég volna újabb ezer évre."1 A megállapítás, több tekintetben is, figyelemre méltó. 1939-ben, a II. világháború kitörésének esztendejében korok és kultúrák oszthatatlan egységéről szól, hivatkozva a „kompország" vízióját elsőként megörökítő Ady Endrére. De Bachnál és Palestrinánál, a votjákoknál és cseremiszeknél közelebbi felmenőkre is utal, a magyar ősök galériájában mindenekelőtt Erkel Ferencre. Kodály összes írása, a Visszatekintés legújabb kiadásának tanúsága szerint, 1921-ben tartott először előadást Erkelről, utoljára pedig 1966-ban, a halála előtti esztendőben szólt róla. Negyvenöt év alatt, az érintőleges említéseket figyelmen kívül hagyva, huszonegy alkalommal foglalkozott írásaiban Erkellel, három ízben teljes előadást vagy cikket szentelve munkásságának. Első Erkel-előadását 1921. április 3-án, Gyulán tartotta Kodály. Ezen a napon vándor- gyűlést rendezett itt a Magyar Néprajzi Társaság, ennek egyik előadója a zeneszerző volt. „...önként kínálkozott a gondolat - mondotta bevezetésül -, hogy a város híres szülöttének, Erkelnek a népzenével való kapcsolatát vizsgáljuk. "2 Majd így folytatta: „Ezt a kérdést két oldalról lehet nézni: 1. Hatott-e a népzene Erkelre? 2. Hatott-e Erkel a népzenére? Elterjedtek-e egyes dallamai? Az első inkább zenetörténeti kérdés, Erkel egyéniségére fontos, a második inkább a folklórt érdekli. Természetes, hogy ezt választottam. ”3 Az idő és a kutatószerencse, három évtizeddel később, lehetővé tette Kodály számára, hogy válaszoljon az első kérdésre is - vagyis, hogy hatott-e a népzene Erkelre. Erre még visszatérünk. Először azonban lássuk: milyen bizonyítékokat vonultatott fel 1921-ben a második kérdésben: hogy hatott-e Erkel a népzenére? Mert az, hogy Erkel egyes hazai zeneszerző kortársainak - Simonffynak, Szentirmaynak, Dankónak - számos dala elterjedt a nép körében, az műfajuk természetéből adódott. „Nem így Erkel művei - fejtegeti Kodály 117
