Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Egressy Zoltán: A város ilyenkor már részeg
meggyanúsítottam, hogy ismert téged, a szeretője voltál, aztán az jutott eszembe, hogy a történtekre akar utalni, tud valamit róla, zsarolni akar esetleg. Az egyik sört már megittam, muszáj sietni vele, mert nem elég hideg. Itt van velem az a pillanat, az az érzés, ami akkor volt, amikor először találkoztunk. A két legerősebb gyerekkori élményem egyike ez a rajz. A másik egy késes rémálom, azóta rettegek minden szúró- és vágóeszköztől. Fodrásznál becsukom a szememet. Nagyon félek a kenyérszeleteléstől, ezt mondtam is neked. Valami végzetes félelem ez, nem tudok szabadulni tőle, ugyanolyan végzetes, mint a szerelmem irántad. Ki fogom rúgni a kreatívomat, nem azért, mert haragszom rá, hanem mert mindig te jutnál eszembe róla. A terveiből próbasorozatot csináltattam, de csak azért, hogy itt legyél velem, hurcolok magammal pár darabot, van nálam most is. De megvalósulni nem hagyom, forgalomba nem kerülhet. Asztalokra nem kerülhet. Nem tudom, miért hordom magamnál, az ilyen fülledt éjszakák egyébként is meggyötörnek, hozzá jön még az ital, úgy látszik, nem elég ennyi, beteszlek a zsebembe, veled is kínzóm magam. Nemsokára megint rosszul leszek, sok volt a whisky, sok lesz a sör, hánynom kell megint, jön föl valami, próbálom lenyomni egy korty sörrel, nem akarok feltűnést. Szeretnék eljutni a WC-ig, de nem esik jól megmozdulni, ráadásul a bejáratánál ott áll a hely két kidobója, gúnyosan néznek rám, közben cigiznek, pedig biztos nem szabad, úgy látszik, nekik lehet. Ki szólna rájuk, a helyiség két legerősebb emberére? Bántottak téged a szerelmünk miatt, tudom. Én voltam a fickó, aki miatt hörögve sírsz a telefonban. Ez voltam én a barátaidnak. Keresem a bajt magamnak egy ideje, de neked nem akartam semmi rosszat. Gyáva vagyok, viszont szívesen verekszem, főleg, ha a pofámba bámulnak olyan képpel, ami felbosz- szant. Néz ez a két ember egy ideje, néz négy másik is, terveznek valamit, vagy csak üldözési mániám van. Ha felhúzom magam, könnyen kötekedni kezdek, de látom a végét a dolgoknak, tudom, hogy nincs értelme. Minden miattad van, és semmiről se tehetsz. így marad ez már. Azért nem hétköznapi, ahogy befejeződött, kaptam magam, és elhúztam akkor onnan, csúnyán otthagytalak, ez tűnt a legemberibbnek, nemcsak magam miatt, hanem azért is, mert nem akartam, hogy a szükségesnél többen tudjanak a kapcsolatunkról, nem akartam rosszat neked, úgyis eleget bántottak.- Durva dolgok történnek ma éjjel - mondja a társaság egyik tagja a másiknak, baszkul persze, de megértem, közben mintha rám sandítana, lehet, hogy ez túlzás, de nagyon úgy tűnik. Fegyelmezem magam, nem akarok semmiféle felfordulást előidézni. Talán nem velem foglalkoznak. Ebben a kocsmában nincs tévé, mire gondolhat a durva dolgok emlegetésével, valami van a levegőben, kintről üvöltés hallatszik időről időre, gyakori a fékcsikorgás is, káromkodnak és röhögnek felváltva. Mindenki részeg, az egész város részeg. Családokat nem látni az utcán, ez szokatlan, éjszaka van, de éjfél után itt kisgyerekekkel szoktak sétálni a szülők kézen fogva, most valamiért nem, most mindenki vad, mindenki felnőtt, lázasan akar élni, biztos telihold van. Túláradnak az érzelmek, erősebbek a hangok, viszonylag hosszú idő után most jelensz meg előttem, nem a pohárban, nem a sörben, nem is a korsót nézem, csukva van a szemem, mert megint megfájdul, egyszerűen itt vagy előttem a szemhéjam mögött, mosolyogsz, nagyon szép vagy. 108
