Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Orcsik Roland: Napló, kiállítás-törmelékkel (versciklus)
Útközben Másnak rejtőzik e tájék. Milyen ország, milyen betűtörmelék az agyagtáblán. Néha kiviláglik egy-egy szó, előtűnnek a tenyérbe rótt sorsvájatok. Aztán megint csak repedések. Egymásban folytatódó határvonalak, hajszálgyökerek. Szabálytalan, de pontos történetdarabok, útközben. Vörös és sárga Óda a tűzoltócsaphoz Vörös akváriumban alszik a vörös, tűzoltó kígyó. Egészen magába tekeredve emésztgeti álmát. Észre se veszed, lépésről lépésre követi mozdulatod. Elég egy sercenés, kinyílik a szeme. A legapróbb lángra már reszket a vágytól a teste. És észre sem veszed, csupa lángban állsz. Ne habozz, legyél Te a hős, szabadítsd ki a hosszú testű barátot, s gyönyörködj: a vörös felfalja a sárgát. A félresikerültek Torz gólemek, a félresikerültek. Akiknek fütyije vígan danolászik. Akiknek csupa száj az arcuk. Szőrösebbek, mint a kutyájuk. Olykor ránk vicsorítanak, lakmároznának belőlünk. Csak néhány falat, semmi több. Ne fukarkodjunk, van húsunk, csontunk, szívünk is elég. Igazán adhatnánk magunkból egy harapásnyit. S miután csámcsogva elszopogatnák valamelyik ujjpercünk, elégedett mosollyal hálálkodnának. Apa és fia. Kedves kis mutánsok. A letagadottak. Nem tudnak zongorázni, festeni, szépen köszönni. Nem okosak. Nézzünk csak körbe, itt bujkálnak. Ne vegyük tőlük zokon, ha nyáluk véletlen a kivasalt nadrágunkra csöppen. Csupán boldogságra éhesek. Csupán szörnyszülöttek. Szeged, 2007. szeptember
