Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Nagy Koppány Zsolt: Amelyben Ekler Ágostra – emlékezünk –
Nagy Koppány Zsolt r Amelyben Ekler Ágostra- emlékezünkAki emlékezik: Ekler Aurélia (34): Ekler Ágost csapongó fantáziájú özvegye. Művelt, olykor cinikus, máskor érzelmes, sőt érzelgős nő. Állását tekintve korrektor egy vezető napilapnál. Vékony, szemüveges. Hibrid személyiség. Abbahagyja a munkát és félretolja az éppen javított kéziratot (Állókép: vérrel és arannyal ékes korrektúrapéldányok) Köszönöm, hogy eljött, igazán kedves. Nehezen tudtam volna elszakadni a munkámtól, és felkeresni önt. Persze, beszélni sem lesz könnyű. Hadd acélozzam meg magam egy helyzetképpel az Ágosttal való közös múltunkból. Ne tartson ezért szívtelennek vagy gonosznak, de azt hiszem, minden szónál ékesebben fejezi ki a kettőnk között meglévő különbséget, és némi magyarázattal szolgál tipikusan házastársi vitáink eredetét illetően is. Ágost a díványon ül (akkor még, mint minden rendes értelmiségi, egy lakótelepi panelban laktunk), körülbelül kétméternyire a tévétől, amelyben éppen a Forrest Gump című film szereposztása fut felfelé, és hangosan zokog. Én ott ülök mellette, és egy kis édeskés undoron kívül semmit sem érzek. Feszengek, mert szégyellem magam előtt, hogy ez a nagydarab ember, aki - ha a művészete kerül szóba - verekedni is képes, így bőgjön. Ágost hüppög vagy kettőt, majd a nagy, barna szemeivel rám néz, az arckifejezésemet látva elhűl, és szemrehányástól remegő hangon megszólal:- Neked kőből van a szíved! Tudom, hogy meg kéne állnom, mégsem teszem, ezért így válaszolok:- Neked meg nyálból. Ezután egy hétig nem beszéltünk, de aztán kibékültünk. Én bocsánatot kértem, ő is, és keményen fogadkozott, hogy erősebb lesz.- Szóval a sarkadra fogsz állni? Jól van, fiam. De csak finoman, hintázva!- Úgy legyen, kicsi lekváros kenyerem. így szólított mindig... mert az volt a véleménye, hogy pont olyan finom vagyok... (elérzékenyül, szemét dörzsöli).- regényrészlet 99
