Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Halper Nándor Ferdinánd: Túl jón s rosszon - a visszaemlékezést közreadja Csapody Tamás
azután mint szakembereket Barthba61 irányítottak. Barthban szükség volt a szakemberekre, ezért aránylag emberséges körülmények közé kerültünk. Ez a láger csupán 3 kétemeletes kőházból állt, mosdókkal, villanyvilágítással, központi fűtéssel. Igaz, nagyon gyengén fűtöttek, de fűtöttek; bizony nagyon jólesett 12 órai munka után átölelni a langyos radiátort. Itt működött a Heinkel Flugwerke repülőgépgyár, ahol én szegecselőnek lettem beosztva.62 Ezt a munkát két embernek kellett elvégeznie. Sajnos a partneremmel pechem volt. Egy fiatal, elkeseredett ukrán gyerek volt, akiben borzasztó gyűlölet izzott, gyűlölte elsősorban a németeket, de ezt nem merte se kimutatni, se hangoztatni. Rólam annyit tudott, hogy most jöttem a magyar csoporttal, ezek szerint tehát magyar kell, hogy legyek. Velem szemben rögtön éreztette gyűlöletét, ahol csak lehetett, bántott, sőt meg is ütött. Egy alkalommal megkérdeztem tőle, hogy miért ez a nagy gyűlölet. Erre azt felelte: „Mit csináltatok ti, magyarok otthon a mi lányainkkal, testvéreinkkel?" Ebben igaza is volt, a magyar hadsereg alaposan kivette a részét az effajta disznóságokból. Erre megmagyaráztam neki, hogy én nem voltam katona, nem jártam orosz földön, én zsidó munkaszolgálatos voltam. Egyáltalán nem hatódott meg, sőt... és egy másfajta kapcsolat kezdődött köztünk. Oranienburgban elvették a szemüvegemet, nagyon rosszul láttam, a szegecselésnél pedig jó szemre volt szükség. Ez a munkánk abból állt, hogy egyikünk kezében egy légkalapács volt, jelen esetben a partnerem kezében, az enyémben pedig egy erre a célra szolgáló eléggé nehéz vasdarab, mellyel a kalapács ütéseit részben mérsékeltem, és a szegecseken az ütésektől alakuló „fejeket" formáltam. Egy hosszú vasvázába, azt hiszem a készülő repülőgép oldalfalai lehettek, mely sok helyen át volt fúrva, beillesztettük az ugyancsak már előre befúrt pléhlemezeket, pontosan bepászítva úgy, hogy lyuk lyukon legyen, ezekbe beillesztettük a szegecseket, és megindult a tulajdonképpeni munkánk. O ütötte a kalapáccsal az egyik oldalon, én tartottam a vasat a másikról. Ilyen munkát a múltban én sohasem végeztem, kezembe adták a vasat és gyerünk: „Los! Los!" Egyszóval, ha a vasat lazán tartottam, átszakadt a szegecs, a vékony pléhlemezt átszakítva, az én oldalamra, ha meg erősen fogtam, a másik oldalon maradt összenyomorítva. Ráadásul rosszul láttam, ha nem tartottam a vasat egyenesen, akkor a szegecs feje mindig abba az irányba görbült, amelyik irányban tartottam. Nagy bajban voltam! Mi lehet ennek a vége? Egy alkalommal azután a kalapáccsal jó nagyot ütött a fejemre, ezekkel a kísérő szavakkal: „Te úgyis gázba fogsz menni!" (De nem én mentem, ő ment rövidesen.) Fel akart jelenteni, ha ez megtörténik, a németek szabotázs címen rögtön végeztek volna velem. De megegyeztünk, én neki adtam mindennapi kenyér- vagy krumpliadagomat. Ez volt az új kapcsolatunk. És végeztük a munkánkat tovább, de nyugtalan voltam, féltem, mert a szegecsek csak nem akartak nekem engedelmeskedni. És akkor valóban az 61 Barth: Északnémet kisváros az Északi-tenger partján, ahol német koncentrációs tábor volt (1943- 1945). 62 A német mérnök, Ernst Heinkel által alapított katonai repülőgépgyártó vállalat, az Emst Heinkel- Flugzeugwerke. 87
