Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Halper Nándor Ferdinánd: Túl jón s rosszon - a visszaemlékezést közreadja Csapody Tamás

a raktárhelyiségekben egy csapat jehovista35 utazott velünk. Színmagyarok, akiket büntetésből vittek Borba. Nagyon rossz bánásmódban részesültek egész úton, verték őket, nem engedték meg nekik egész idő alatt, hogy feljöhessenek a fedélzetre, a friss levegőre. Ezek a keresztény, de Jehovában hívő emberek többségükben parasztok, semmilyen erőszaknak, brutalitásnak nem engedtek, hívek maradtak meggyőződésükhöz.36 Szombaton nem voltak hajlandók semmilyen körülmények között dolgozni, ilyenkor egész nap imakönyveiket bújták.37 Gyakran mondták nekünk, szentül meggyőződve az igazukról, szemrehányón, hogy azért ver minket az Isten (Jehova), mert szombaton dolgozunk. Próbáltunk volna nem dolgozni! Amikor Bort sürgősen evakuálni kényszerültek, a [olvashatatlan] elől menekülve, minket Németországba hajszoltak, őket hazahozták Magyarországra. További sorsukról nem tudok semmit.38

Bor gazdag rézbányájáról volt ismert, ezért a német, elsősorban a hadiiparnak volt nagyon fontos a kiaknázása.

Elhelyeztek minket a városon kívül, a temető szomszédságában, nagyon kopár barátságtalan helyen, sehol egy fa vagy egy bokor, de még fű sem. Több nagy fabarakk volt itt felépítve, ezek egyike lett a mi szállásunk. Hivatalos nevén „Lager Berlin".

Volt ott egy közös mosdóhelyiség néhány csappal. Egyetlen ún. latrina, majd egy barakk, ahol a konyhák, raktárak voltak. Ugyanitt nagyobb terem, ahol kellemes estéket rendezhettünk eleinte. Később megtiltották, a hangszereket elkobozták. Ez a helyiség azután kizárólag a kínzások, kikötések színhelye volt.

Mindjárt másnap munkába mentünk, munkahelyünk a lágerünktől kb. 1/2 órányira lehetett. Én az első héten az éjszakai csoportba kerültem, és a kovácsműhelybe lettem beosztva, századunk legtöbbje az alagútba39 került, [olvashatatlan] az egyes munkákra. Akkor, az első éjjel, a kovácsműhelyben még nem sok munka akadt. Jelentettem tehát a mesteremnek, hogy a vécére megyek. Emlékszem, meleg nyári éjjel volt, az égbolt tele ragyogó csillagokkal. Leültem a kopár fűre és talán több mint egy órán át gondolataimban otthon járva tűnődtem: mikor jutok innen haza, és hazajutok egyáltalán valamikor? Vajon mi lesz a testvéreimmel? Az egyik akkor már Ukrajnában volt, és talán már nem is élt. A másik öcsém valahol a háborút vesztett és mások által megszállt Franciaországban volt, szintén ez idő tájt pusztulhatott el; harmadik öcsém még idejében átszökött Szovjetunióba,

35 A 160-180 Jehova Tanúját, azaz a Jehova Tanúi Egyház tagjait, szintén kényszermunkára vitték Borba.

36 Jehova Tanúit katonai szolgálat megtagadásért ítélték el 5-10 évi börtönre. Büntetésüket megszakítva vitték őket munkaszolgálatra Borba.

37 A Jehova Tanúk mellett a szintén katonaság-megtagadásért elítél szombatisták, vagy más néven reformadventisták (16-18 fő) és nazarénusok (7 fő) is voltak a hajón, ill. Borban. Kizárólag a szombatisták nem voltak hajlandók szombaton dolgozni, vallási előírásaik miatt.

38 Mindhárom katonaság-megtagadó egyház tagjait, ugyanúgy, mint a zsidó munkaszolgálatosokat, először Magyarországra, majd pedig Németországba irányították. A szombatisták Belgrádnál megszöktek, a Jehova Tanúk és a nazarénusok Szombathely környékén szabadultak fel. A szombatisták és a nazarénusok közül többen Szovjetunióba kerültek hadifogságba.

39 A rézbányát védő vízelvezető alagút építésén számos magyar zsidó munkaszolgálatos dolgozott.

81