Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Halper Nándor Ferdinánd: Túl jón s rosszon - a visszaemlékezést közreadja Csapody Tamás

Elhagyhattuk végre Gyimest, és elindultunk éhesen, rongyosan új állomáshelyünk felé, és egy kisebb megszakítás után, valahol Erdélyben, egy kis városkában töltöttünk egy pár napot, [majd] megérkeztünk Újvidékre. Felejthetetlen Újvidék, ahol rövid ideig - Gyimeshez hasonlítva - nyugodt és bőséges napokat éltünk át. Olyan városba érkeztünk, ahol nemrégen pogrom volt, én már nem emlékszem, mennyi zsidót lőttek Feketehalmyék a Dunába.27 A város zsidó férfiúi pedig valahol Ukrajnában időztek. Nagyon szomorú helyre érkeztünk. Egy elhagyott üres, ágyak nélküli szálloda földszintjén lettünk elszállásolva. Megalakult egy 3 tagból álló bizottság, melynek én is tagja lettem, azzal a megbízással, hogy lemegyünk a hitközséghez, és kérünk elsősorban az alváshoz szükséges kellékeket, ruházatot, élelmet stb., stb.

Drága újvidékiek, Lustig bácsi, aki azt hiszem, akkor a hitközség élén állt; felejthetetlen Fleischmann bácsi és családja, és Ti, mások, akik nevére már nem emlékszem. Vajon kik vészelték át közületek a ránk szakadt szörnyű vérzivatart? Szeretetteljes tisztelettel és hálával gondolok valamennyietekre, élőkre és holtakra egyaránt. Mi a pokolból érkeztünk hozzátok, Ti pedig a lehetőségekhez képest, sőt azon túl is, egy kis földi paradicsomot igyekeztetek nekünk juttatni. A Ti városotok volt az egyetlen hely, ahonnan midőn elpanaszoltuk, boldogtalanok lettünk, és sírva távoztunk.

A hitközségi irodában előadtuk kéréseinket, haladéktalanul elindították az ügyünket. Lustig bácsi utaltatta ki számunkra a pillanatnyilag legfontosabbat: az alvóhelyekhez szükséges famennyiséget. Ugyanaz a barátom, aki a hegyen a tábort építette, hozzáfoghatott itt is a fekvőhelyek elkészítéséhez, de most énnélkülem, én továbbra is a bizottság foglyaként működtem, egész idő alatt, míg ott tartózkodtunk. A bajtársaink gunyorosan és egy kissé irigyen (ez érthető) „a jól étkező bizottság" nevet adta nekünk. És ez igaz is, mert mi akkor valóban nagyon jól étkeztünk. De gondoskodtunk arról is, hogy a többieknek is jusson a bőség kosarából. Ez az egész úgy kezdődött, hogy miközben mi tárgyaltunk az irodában, gyorsan híre ment, hogy egy munkásszázad is került a városba. Jöttek az asszonyok hozzánk érdeklődve, honnan jöttünk, nincs-e köztünk kinek a férje, apja, fia stb., stb. Senki sem volt! így kerültünk a város zsidó társadalmával ismeretségbe és közelebbi kapcsolatokba. Nem győztünk a meghívásoknak eleget tenni! Kérésünkre megszerveztek az újvidéki hölgyek egy nagy gyűjtési akciót, parancsnokunk és a rendőrség engedelmével, melynek eredményeképpen fel lettek öltöztetve azok, akik erre a legjobban rászorultak. Az újvidéki hölgyek szépségükkel, bájukkal valósággal megbabonázták parancsnokunkat. Nem is volt vele többé semmi baj! Már-már szinte sajnáltuk, amikor rövid idő múlva leváltották.

Mint mondottam, nagyon jól éltem, kint étkeztem, minden alkalommal más családnál, sőt előfordult, hogy nem mentem a szállásunkra aludni sem. Társasági életet éltem. Egy kicsit talán el is voltam kapatva. Fiatal voltam, nőtlen, énekes

27 Feketehalmy-Czeydner Ferenc (1890-1946) honvéd vezérezredes, a nyilas hatalomátvétel után hadügyminiszter, az újvidéki mészárlás egyik irányítója, akit Jugoszláviában végeztek ki. Újvidéken és környékén, partizánrazzia ürügyén, magyar katonák és csendőrök 3340 személyt, köztük kb. 700 zsidót öltek meg 1942 januárjában.

79