Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Halper Nándor Ferdinánd: Túl jón s rosszon - a visszaemlékezést közreadja Csapody Tamás
Fiatalok voltunk, aránylag még mindig elég jó kondícióban, és optimisták voltunk, bíztunk abban, hogy ennek a kis rossznak is rövidesen vége lesz. Bíztunk a szovjet hadseregben is. Reménykedtünk. Dolgoztunk nehezen, itt testi fenyítésben, kínzásokban még nem részesültünk. A koszt a körülményekhez képest még elfogadható volt. Magyarország hadba lépésekor, mint munkaszolgálatos, Tokajban voltam. Itt ért a hír, hogy Kassát bombázzák az oroszok, ami persze - ezt már akkor is tudta mindenki - aljas hazugság volt.16 A németek bombáztak, hogy a magyaroknak meg legyen az ürügyük belépni a háborúba.17 És a magyarok fejest ugrottak - a vesztükbe.18 Akkor még, eltekintve kisebb-nagyobb szekatúráktól, a helyzetünk - dacára a már dúló háborúnak - még tűrhető volt. Még akadtak abban az időben emberséges parancsnokok. Tokajban rendes fedél is volt a fejünk felett, a koszt is elfogadható [volt]. Röviddel a háborúba való belépés után kezdték a munkaszolgálatosokat is kivinni a frontra, az ottani borzalmakról csak a háború befejeztével kaptunk tiszta képet. Az éhségről, kínzásokról, a tömeges gyilkosságokról, betegségekről. Mindezekről, gondolom, már beszámoltak azok a kevesek, akik átélték. Én ott nem jártam. De szegény öcsémről szeretnék itt megemlékezni, aki Dorosicsban (Ukrajna) feküdt nagy betegen többedmagával egy fapajtában, míg az egészet a betegekkel együtt felgyújtották.19 Nem a németek, a magyarok! [A Tokajból induló] szerelvényünk útközben megállt Érmihályfalván egy kis időre. Én leszálltam vagonunkról, az állomáson lévő emberek közé mentem egy kicsit elbeszélgetni. Teljesen ártatlan beszélgetés volt. De mi késztetett engem arra, hogy éppen ennek a kis falunak az állomásán - kinn ácsorogtunk mi más állomásokon is -, megszegjem az állítólagos parancsot, mely szerintem sohasem hangzott el, vagy legalábbis nem volt tudomásom róla. Eszembe jutott megérkezésünkkor, hogy ebben a faluban töltöttem sok évvel ezelőtt legboldogabb gyermekéveimet. Innen kerültünk 1911-ben Kassára. Magam előtt láttam a földszintes házat, a gémeskúttal az udvaron, ahol laktunk, emlékeztem, hogy ebbe a kútba dobálták be az emberek a dinnyéket lehűteni. Ki ismerte vagy hallott valamit akkor a jégszekrényről? Volt abban a faluban valami óvodaféle is, ahonnan az óvó néni naponta a többi gyerek kíséretében hazavitt. Eszembe jutott, hogy egyszer egy idősebb fiú felém dobta a tintába mártott tollat, minek a nyoma ma is látható az arcomon. Egyik legszebb visszaemlékezésem is eszembe jutott, mikor is édesapám, péntek esténként elvitt a templomba, ahol az idős rabbi hosszú fehér szakállával - most is látom magam előtt -, rátette kezét a fejemre és valami áldó imát mondott. Ezek voltak tehát az indító okok, amiért az emberek közé merészkedtem, elbeszélgetni velük. De alig értem közéjük, 16 Kassa bombázásának időpontja: 1941. június 16. 17 Ezt az állítást támasztják alá a legújabb kutatások. 18 Magyarország azonnal bejelentette hadba lépését a Szovjetunióval. 19 A Kijevtől nyugatra lévő Dorosics faluba összegyűjtött, beteg, magyar zsidó munkaszolgálatosokra 1941. április 30-án magyar katonák rágyújtották a pajtákat, és a munkaszolgálatosok közül mintegy 800-an meghaltak. 73
