Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Beke József: Ismétlődő elemek Radnóti költői nyelvében

Szerelmi ciklusából ez a szemléletes hasonlat tartozik ide: „Szerelmed rámhúll kerengve, mint hulló / nagy vadgesztenyelevél'' (Az áhitat zsoltárai); továbbá egy igazán „szabályos" figura etimologika: „kedvesem meddő ölét ölelem / sápadt holdak alatt" (Csöndes sorok lehajtott fejjel). E két példa a költő pályájának ugyanazon szakaszából, az 1930 előtti évekből, tehát az útkeresés időszakából való. Ha a költő összes ilyen tőismétléses szóhalmozó példáját számba vesszük, feltűnő, hogy közülük még egyetlen (tehát összesen csak három) tartozik ehhez az időszakhoz: „Tél, tél! fél most a gyerek s /fél az üvegesházban markos / marokkal nevelt gyönge virág" (Téli vers). Mivel az összes többi a harmincas évek közepétől számított sajnálatosan rövid évtized költői termésében található, így világossá válik, hogy Radnóti legjelentősebb verseiben viszonylag sok (körülbelül tizenöt) ilyen eszközzel találkozhatunk. Alkalmazza a költő különféle témájú művekben: „síkra áradsz, / te áradó"; „tömöttre tömd a csűrt" (Himnusz a Nílushoz), „hallgatag vadászok hall- gatóznak" (Huszonkilenc év), „nyüzsgő s áradó vagy bennem mint a lét, / és néha meg olyan, oly biztos és örök, / mint kőben a megkövesült csigaház'' (Tétova óda), a legtöbb azonban a borús, tragikus hangú költeményekben bukkan elő:

P R sem ír egy éve már,

talán halott egy holt gyökér alatt (Csütörtök)

és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt, s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt (Erőltetett menet)

s a folytonos veszélyben, bajban élő

vad férfiak fegyvert s hatalmat érő

nyugalma nyugtat... (Levél a hitveshez)

6. A fentiek arra mutatnak, hogy az ismétlésen alapuló költői eszközökkel különösen gyakran élt Radnóti egész költői pályája során. Persze ez csak egy kiragadott eszköz a költő által felhasználtak közül, de a feltűnően bőséges alkalmazás föltétien tudatosságra vall, s úgy érzem, szerves alkotórésze Radnóti jellegzetes, sajátos költői stílusának, amelyet ma már klasszikusnak tekinthetünk. Kezdettől fogva jellemző volt rá, hogy igényes egyéni kifejezésmódra törekedett, s ennek kialakításában támaszkodhatott irodalmi és nyelvészeti egyetemi tanulmányaira is.

Költőnek készült, eltökélt szándéka szerint a szép szó mesterévé akart válni. Ma már tudjuk, hogy ez sikerült, de maga nem lehetett ebben bizonyos. Őrizz és védj című versében a háborús veszély közepette kétkedve kérdezte:

s mit érek én, a ritka és nehéz szavak tudósa

de 1943 májusában - az egyre sötétülő légkörben, a tragikus jövő árnyékában - szinte erre felelt:

mert annyit érek én, amennyit ér a szó

versemben s mert ez addig izgat engem,

míg csont marad belőlem s néhány haj csomó. (Tétova óda)

63