Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Végh Dániel: Mint észrevétlenül az irodalom peremén (Radnóti Miklós Don Quijote-átdolgozása)
silk".33 Ha fenntartjuk azt a föltevést, hogy Radnóti saját alkotásaként tekintett Cervantes-átdolgozására, Sőtér megíratlan versekről idézett gondolatát az átdolgozással egy időben keletkezett Ötödik ecloga „Mégsem tudok írni ma rólad!" sorára vonatkoztathatjuk, s megkockáztathatjuk, hogy mint Bálint Györgynek többszörös áttétellel íródott hommage-t fogjuk föl. A Radnóti-recepciótól nem idegen biografikus értelmezések további lehetséges irányát először talán a szöveg első háború utáni újrakiadásakor Kormos István fogalmazta meg. 1953 óta számos alkalommal megjelent előszavában - a magyar Don Quijoték történetében nem szokatlan módon34 35 - az átdolgozást a történelmi helyzettel hozza összefüggésbe: „Radnóti Miklós, a modern magyar költészet egyik legnagyobb alakja, a fasiszta téboly idején mártírhalált halt költő írta újjá Cervantes művét. Minden sorában érezni lehet [...] azt az aktuális kicsengést is, amelyet a kor adott e halhatatlan remekműnek, Radnóti munkájakor, a második világháború idején." (1953, 6) Kormos szavaiban Radnóti munkája - különösen, amennyiben Don Quijote idézett sírversét Radnóti költeményének, tercináit lírai énjének tulajdonítjuk - hitvallásként tűnik fel, ám bármennyire is külsődlegesnek vagy túlhaladottnak gondolhatjuk állítását, (legalábbis részleges) érvényessége mellett szól az, hogy Bálint György idézett programadó Cervantes-értelmezésével egybecseng. Radnóti Don Quijoté)ét - az átdolgozás létrejöttének dolgozatomban bemutatott bizonytalan körülményeit szem előtt tartva - mégis mindenekelőtt mint szöveget tanácsos vizsgálnunk. Meggyőződésem szerint joggal tekinthetjük az életmű szerves részének akkor is, ha Radnóti jellegzetes szövegalkotási és -kezelési módszereire tudunk rámutatni e művében. Amennyiben kompilációként tekintünk a szövegre — tekintetbe véve, milyen mértékben merít Győry szövegéből, s miként dolgozza egybe a két forrást -, Takács Ferenc véleménye tűnhet érvényesnek, aki Emery George könyvéről írt recenziójában Radnóti szövegköziségben megragadható modernségét emeli ki. Mint leszögezi: „Radnóti azok közé a költők közé tartozik, akik versükben az idegenből másolt elemeket, ahelyett, hogy eltüntetni igyekeznek, inkább célzatosan kidomborítják, s akiknél szembetűnően nagy szerepet kapnak a legkülönfélébb [...] imitációs eljárások" 35 Radnóti Cervantes-átdolgozásának sikere talán éppen annak tulajdonítható, hogy montázsmódszerrel készített szövege jól harmonizál a Cervantes eredeti művében hangsúlyosan jelen lévő imitációs eljárásokkal. Kis túlzással azt is mondhatnók: ahogyan Cervantes a lovagregények nyelvezetéből és kortárs irodalmi mintákból keverte ki a maga nyelvét, úgy ötvözte Radnóti a francia ifjúsági kiadás szövegét Győry patinás megfogalmazásaival. Radnóti poétikájának szövegek közötti válogatásban megragadható sajátosságára mutatott rá Szegedy-Maszák Mihály is. „Radnóti Miklós és a Holokauszt irodalma" című tanulmányában a következőket állapítja meg: „[Radnóti] inkább korábbi szövegekből készített »válogatásira, mintsem új szövegek előállítására törekedett. Ez a felfogás megfelelt Babits szemléletének, hiszen a Jónás könyve az átírásnak rendeli 33 Sőtér István: „La Fontaine és Radnóti Miklós" [1948]. In Uő: Tisztuló tükrök, Budapest, Gondolat, 1966, 210. 34 Vö. Végh Dániel: „Olvasható-e..." 35 Takács Ferenc: „ Emery George: The Poetry of Miklós Radnóti" Itk 1987-88/4, 500. 42
