Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - Darvasi Ferenc: Ítélkezés nélkül (Szabó Tibor: A lányos apák puskája)
egyszerre akart felmarkolni, itt jóval gazdaságosabban bánik az anyagával és végig a fő témájára, a Lolita-kérdésre koncentrál. Mint minden kötetnél, itt is feltehető a kérdés: a szerző miért éppen az adott témát választotta tárgyául, mit akar vele elmondani? Nos, A lányos apák puskájában a felnőttek világa eléggé sivár, az érzékeny fiataloké annál varázslatosabb már: „A pizsamában verset író gimnazista lány, az földöntúli káprázat ebben az elkurvult, ihlet nélküli világban." Ennek a még csodákkal, szépségekkel teli gyermeki világnak és a felnőttek üres életének a kontrasztját idézi fel a Peter Handke-vers is („Mikor a gyermek gyermek volt...") A kiscsikőban. A felnőtt nő már nem érdekes, nincsenek már kérdései, csak válaszai, magabiztos, eltűnik belőle a báj - akár a Mindig szót fogadtam anyának Mariannjából, akiről a testvére, Peti meglehetősen kegyetlenül beszél: „eltűnt, elveszett a nővérem szeméből a gyermekkori fedett bizonytalanság (...) És nem maradt a helyén más - csak egy kurva". A narrátorok többször is úgy interpretálják a felnőtt létezést, mintha már túl lennének mindenen, amiért érdemes élni: rögtön egy ilyen mondattal nyit a kötet („Kinő az ember minden jóból végül"). A serdülőiéiben lévő lányok viszont tele vannak titkokkal, meglepetésekkel. Aki azt hinné azonban, hogy a kötet írásai átlépik a pedofília határát, és nem rendelkeznek erkölcsi-etikai téttel, az téved. A történetek férfi hősei lelkében nagy harc dúl: az etikus magatartást vagy a természet parancsát kövessék. Meghökkentő természetességgel jeleníti meg ezeket a pokoljárásokat az alkotó, végeredményben szinte az összes lehetőséget megmutatva, hogyan lehet dönteni egy effajta helyzetben. Ebbe beletartozik az is, hogy a Nincs kanál tárcáinak narrátorhőse a szeretője elvesztése és a család előtti lelepleződése ellenére sem bír lemondani a fiatal lányokról, mint ahogy Tari Dénes saját lelkében megtett utazása is, melynek végén a Loliták helyett a deréktól lebénult Andreát választja. Az erkölcsösség kérdése nemcsak a szereplők tettei kapcsán merül fel, hanem abban a tekintetben is, mi az írás, az irodalom célja, értelme. Három vendégszöveg is ezen probléma felé tereli a figyelmünket. „A szépség vad és szelídíthetetlen", idézi be A céku narrátora Esterházyt, pontosabban a Mindentudás Egyetemén tartott előadását, A szavak csodálatos életébőit, és abból is [a hány millió kocsis országa vagyunk?] című egységet, amely - a Szabó által nem idézett részeiben - éppen azt tárgyalja ki, hogy az írónak példát kell-e mutatnia az olvasók, a társadalom felé: Esterházy szerint nem, A céku elbeszélő-szereplője viszont a citátumot „egy ősz, megromlott mondat"-nak nevezi. Ugyanez az etikai dimenzió jelenik meg A lányos apák puskája című tárcának abban az idézetében („ahhoz, hogy az írással jót cselekedjek, hogy egyáltalán író lehessek, előbb jó embernek kell lennem...”) is, amely egy Gazdag József-interjúból került a kötetbe. Ezt a felelős gondolkodásról való nyilatkozatot persze nem véletlenül nem a szeretőjénél, hanem a családi otthonban találja meg a narrátor... A céku narrátora egy közismert Arany János-vers félreírásával („letészem a Kantot") szintén az irodalomban való erkölcsi felelősségvállalás szerepére hívja fel a figyelmet, ráadásul annak a filozófusnak a nevét említi meg, aki szerint az ember erkölcsi lény, nem külső szabályok irányítják döntéseit, cselekedeteit, hanem belső törvények. Az Esterházy- és a Gazdag-, illetve a rontott Arany-idézet, valamint az, amilyen szövegkörnyezetben megjelennek ezek A lányos apák puskájában5, arra mutat, hogy a narrátorok (vagy nyugodtan mondhatnám azt, hogy a szerző?) szerint igenis helye van az erkölcs aspektusának a lite- rátori gondolkodásban - még ha az ember nem is képes a saját maga felállította mércét megütni, mint ahogy a Gazdagot citáló alak sem. A kendőzetlenség, a leplezetlenség folytán egyszerre tudja láttatni az erkölcstelen tettet, de az etikus magatartásba való vágyakozás) t is a könyv, egy-egy alakon belül is, mint egy személyiség különböző, nehezen összeegyeztethető rétegeit. Nagy érdeme az alkotónak, hogy közös nevezőre tudott hozni egymástól idegennek tűnő területeket. Képes belülről ábrázolni a kislányokra vágyakozó férfiak lelkivilágát, és kívülről is. így egyaránt a szemünk elé tárul a bűn, az abban való kéjel- gés, de az etikai dimenzió is. Ez a többször emlegetett etika nem kispolgári, gyökértelen erkölcsre, hanem a vallásra, a Bibliára van alapozva. Főleg az első ciklus hemzseg a keresztyén utalásoktól. Mintha akkor is mitikus-bibliai tájakon járnánk, amikor vérfertőzésről (Tari Dénes első alkalommal az unokatestvérével szeretkezik), illetve (Páli Ágica) vérmérgezés(é)ről hallunk a könyvben. Tari 5 Több szempontból sem tartom jónak a kötet címét. Mintha az eladhatóság szempontja vezetett volna ehhez a hangzatos megoldáshoz, azonban éppen ez a „harsányság" nem látszik tükrözni a könyvben lévő szövegek hangvételét. Van egy A lányos apák puskája elnevezésű tárca is a Nincs kanál ciklusban, de az pedig nem bír nagyobb jelentőséggel a többi textusnál, így ez sem indokolja a kötet címadását. 121
