Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - Kovács Krisztina: „Szerves törmelékek” (Mészöly Miklós: Műhelynaplók)
A naplók olvasása során feltárul az a mikrotörténeti diskurzus, amely a részletek, a nagyobb folyamatok mögött rejtőző történetek felkutatása köré szerveződik. A mozzanatok körberajzolása, a mozzanatokban meglelt rés keresése a Mészöly-szöveguniverzum egyik alapgondolata, amelyről a naplók szöveghalmazában járva egy pillanatra sem feledkezhetünk meg. Jó példa erre az a bő ismeretanyag, amely a boszorkányperek jogtörténeti irodalmával, a jogesetek levéltári anyagával foglalkozó naplóban tárul elénk. Az olvasónaplók a középkori művelődés- történet szempontjából megkerülhetetlen munkák (Radvánszky Béla, Takáts Sándor, Vay Sándor monográfiái, tanulmányai) használatát, egy az Anno, a Magyar novella, vagy a Térkép Alisodról szövegeit olvasva eddig is feltételezett orientációt bizonyítanak. Az érdeklődés tárgya, a kutatómunka fókusza a közép- és kora újkori történelem, amelyhez Mészöly a primer forrásokat is felhasználta (Evlia Cselebi török utazó 16. századi magyarországi utazásáról szóló beszámolója, Wesselényi Miklós Sanyarú világ című naplója, amely a Fakó foszlányok legfontosabb előzménye, vendégszövege, vagy éppen a középkori céhlevelek). Az európai egyház- és művelődéstörténet motívumai, a különösen preferált francia szakiroda- lom elemei (Huizinga: A középkor alkonya, a Jean d' Arc-per irodalma) a magyar történeti anyaghoz hasonlóan problémamentesen épülnek/hetnek be egyes novellák szövegébe (pl. Legyek, legyek, Anno). Az olvasmánylista a 19. századi helytörténeti anyag, a refomkori sajtó pontos ismeretéről árulkodik. A Pest-Budai Emléklapok, Hasznos mulatságok, Hadi és más nevezetes történetek. A Magyar Kurír, Magyar Hírmondó mellett a csak tőmondatokban felsorolt témák (a kor sajtójának kedvelt és visszatérő motívumai) egyéb folyóiratok ismeretét is feltételezik. A szerkesztőknek a naplókhoz írt jegyzetapparátusa erre és egyéb, a Mészöly feljegyzéseiből kimaradt, de sejthető folyóiratanyagra (pl. Pesti Hírlap, Tudománytár, Tudományos Gyűjtemény?), nem tér ki. Egy újabb, átdolgozott kiadás ilyen módon is bővített jegyzetei bizonyára tovább segítik majd a kutatást. A Mészöly-próza motívumai, alakzatai szorosan összefonódnak a folklorisztikai irodalommal (pl. Szárnyas lovak, Megbocsátás). A néprajzi anyag a naplókban is bőven helyet kap (Vajkai Aurél: Népi orvoslás a dunántúli búcsújáró helyeken, Szendrey Ákos: Adatok a magyar búcsújárás néprajzához, az Etnographia egyes számainak áttekintése), csakúgy, mint a művészettörténeti, képelméleti diskurzus (Ipolyi Arnold, Komáromy Andor, Oláh Gyula) aspektusai. A pontos, a részletesség legvégső határán járó kutatói-írói-olvasói módszerre a legjobb példa a terjedelmes 5. és 8. napló, amelyek kizárólag az Anno című novellához készült anyagokat tartalmazzák. A filozófiai olvasónapló-jegyzetek középpontjában a Mészöly számára legfontosabb problémák állnak: az idegenség és szenvtelenség attitűdjével rendelkező elbeszélő pozíciója, az idő és a tudat, az idő és a tér kapcsolata. A Műhelynaplók feljegyzései a „határ nélküli" jelen idő problémája körül forognak, ezt a kérdéskört az Érintések esszékötet szövegeibe építi be a szerző. A ciklikusság, a motívumok visszatérése egy, a történelmi időtől függetlenített szekvenciában a jegyzetelt Bergson, Heidegger-, Jaspers-szövegekből kiolvasott sémaként épül be a napló szövegébe. A lét, idő, anyag és történelem immanenciájával foglalkozó esszétöredékek olvasásakor a már említett, egyedülálló entitásként működő „mészölyi" Kelet-Közép-Európa kialakulását kísérhetjük figyelemmel. A szerzőt a mítosz természetében a visszatérés, ismétlődés, „mindig-jelenvalóság" kérdései izgatják. A természettudományos szakirodalom olvasása a jelenségek mikrovilágának szerveződésével, az elemek összekapcsolódásának lehetséges változataival kapcsolatos megállapításokra fókuszál. A totális objektivitás és szubjektivitás lehetetlensége a Mészöly által gyakran mozgatott narrátor pozícióját határolja körül. A másik fontos, szintetizáló esszékötethez, „A tágasság iskolájá"-hoz készült jegyzetekben a megfigyelés módjai, az írás metodológiai kérdései kerülnek előtérbe. A természettudományos kutatás módszerei a prózában is használhatók, a „fizikai megfigyelés" lényege a szabadság, a kísérletező azt mér, amit akar. Ez Mészöly módszere is, ő mindent témaként kezel, de érzékelteti, a lényeg mindig kicsúszik a megfigyelő kezei közül. A valóság minden vizsgálati módszernek ellenáll, a naplóból Jasperst idézve nincs olyan fogalom, amely adekvát lenne a valósággal, a tudomány nem foghatja fel a valóságot. Ezek után nem meglepő, hogy a kombinatorikai irodalom, a változatok, az elemek elrendeződésének szabályai kiemelt fontosságúak Mészöly számára rendszerük a koincidáló események közti oksági viszonyok létezése, az archetípusok kutatása, létrejöttük, működésük szempontjából hordoz az írás során hasznosítható információkat. A természettudományos, szociológiai, filozófiai irodalom egyaránt megtalálható (Bohr, Heisenberg, Kämmerer, Spinoza, Aron) elemei termékenyen épülnek be ebbe a komplex, minden pillanatban az 110
