Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov: Arcok a forradalmi Menetoszlopból (versciklus)
saját esztelen vágyai? Arctalan árnyék katonák, az űr homályos árnyai? Tudom már ő is én vagyok, örökre megvakult tükör. Nem látom meg a fennsíkot. Elér az űr. Mélyül a kör. 26. Variam Szalamov A láger a halál váróterme. Futóhomok, futóhomok. Nem hittem, hogy hazajutok. Nem hittem, hogy megmaradok. Futóhomok, futóhomok. Váróterem Kolimában. Tél múlik, tél jön, ismét nyár van. Felszállnak a repülőgépek. Megköttetnek a szövetségek. Elszakadnak a kötelékek. Csapdára csapda. Didergek. Félek. Futóhomok, futóhomok. Nem hittem, hogy megmaradok. Nem hittem, hogy mégis túlélem, Ki a hibás? Kié az érdem? Váróterem Kolimában. Ősz múlik, ősz jön, ismét nyár van. A vonatok már nem is járnak. A repülők fel nem is szállnak. A hajók is lehorgonyoztak. És a hírnökök, akik futottak, hogy a hírt meghozzák, ők is leálltak! Nem beszéltek, csak félreálltak. Futóhomok, futóhomok. Nem hittem, hogy megmaradok.
