Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 1. szám - Tornai József: És hosszú gyászkocsik (versciklus)

Tornai József

És hosszú gyászkocsik

„Remegek a haláltól, hisz a Hádészben a szöglet, ami vár rám, hideg és szűk, a lejárat is ijesztő, s aki egyszer lemegy, az már soha fel nem jön a fényre."

(Anakreon, Radnóti Miklós fordítása)

Előszó

Könyvek helyett gyógyszerre költők, még járkáló halott vagyok.

Zajos népség csapkod körül, hatvannál is több, ki itthagyott.

Vakon nevetek, beszélek, írok, mintha nem tudnám: csöndesen vagy villámmal jön a felhőszakadás, hogy letépje fájáról szivem.

Anyám

Úgy hívták az összes szomszédok: Tornai néni. Télen-nyáron átkötött kendő: nem szeretett a tükörbe nézni.

Fájós lábával bicegett a konyha s a veteményes között. Néha két kézzel szorított magához: „te büdös kölök!"

13