Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 3. szám - Fekete J. József: Egy folyóiratszám magánélete

vagy irodalomból, hanem az, hogy mit is olvastam ki én ebből az összeállításból tizennégy évvel ezelőtt, amikor valószínűleg kevesebb rálátásom volt belülről a vajdasági irodalomra, mint ami kívülről nyílott. Az előző három évet ugyanis háborús övezetben, két ízben a harctéren töltöttem, utána meg akkora infláció szakadt ránk, hogy a havi ötmárkás (mai értékén 2,5 eurós) fizetésből könyv vagy folyóirat vásárlása eszembe se juthatott, még egy pipereszappant se lehetett kapni a havi bérért. Mindezek emléke természetesen rányomhatta pecsétjét akkori olvasatomra, de lássuk, idemásolom a Kilátóból kivágott írásom2:

A véletlen hozta, mégis úgy tűnik, egyszerre megnőtt a külföldi érdeklődés a vajdasági magyar irodalom iránt. Nemrég a szlovéniai Muratáj szentelte kettős számának felét a vajdasági szerzőknek3 4, röviddel rá pedig a kecskeméti Forrás egy teljes folyóiratszámot (1994/10.) szánt a vajdasági irodalmi állapotok áttekintésére.

Az egyidejű érdeklődést mindkét esetben a megváltozott vajdasági viszonyok váltották ki. A Muratájban Szúnyogh Sándor arra emlékezik, hogy egykoron a vajdasági írók és a sajtó is igyekeztek felkarolni a szlovéniai magyar írókat, most pedig a vajdaságiak valami „furcsa szétszóratásban" levésre kényszerültek. A Forrás is hasonlóan indokolja a tematikus szám megjelentetését: az itteni szerzők korábbról is munkatársai a folyóiratnak, ugyanakkor „ma különösképpen foglalkoztat bennünket a vajdasági magyarság utóbbi években erősen megváltozott helyzete" - írja Fűzi László szerkesztő.

Bár mindkét szerkesztőség a megváltozott viszonyokra, a szétszóratásra hivatkozik, hiszem, remélem, nem csupán a sajnálkozás diktálta kötelező feladatként a tematikus számokat, hanem a természetes érdeklődés is közrejátszott, ugyanis egyik folyóirat se a saját szerkesztőségi elképzelése szerint kívánta közönségének bemutatni a vajdasági állapotokat, hanem legjobb érzésük szerint kértek fel itteni szerkesztőket az időszerű anyag begyűjtésére. A Muratáj Ladányi Istvánt, a Forrás Gerold Lászlót. Az előbbi teljesen esetleges, ám mégis kifejezett szerkesztői szándéktól vezérelt válogatást adott, „elmentek" és „ittmaradottak'"1 munkáiból vegyesen. Az utóbbi - tisztjéből és munkájából eredően - teljes körű képet kívánt nyújtani: az irodalmi törzsanyag mellé fölvonultatta a vajdasági magyar könyvkiadás, az oktatás és a sajtó helyzetképét, valamint rövid áttekintést csatolt a vajdasági szerb, román, ruszin és szlovák irodalom helyzetéről a kilencvenes években; egyetlen alkotó erejéig még az itthoni képzőművészet is jelen van a számban. Ezzel szemben a szerkesztői koncepcióba nem fért bele egyetlen „elment", sőt egyetlen pályakezdő se - igaz, olyan szerző5 is kimaradt, aki jócskán belegázolt már a szépirodalom vajdasági ösvényébe, és munkái éppen a mai, „erősen megváltozott helyzetben" gyökereznek. Ennek ellenére Gerold Lászlónak egységes anyagot sikerült összeállítania, pedig a szerzők nem is

2 A szövegben csak a legszembeötlőbb stílushibákat javítottam, utólagosan lábjegyzetekkel láttam el, a mondatok tartalmán nem változtattam, a szöveghez hozzá nem írtam, és semmit nem töröltem belőle.

3 Erről is bizonyára írtam, de most nem sikerült visszakeresnem se a szöveget, se megjelenésének helyét.

4 Slobodan Milosevic hatalomra jutását és a Vajdaság Autonóm Tartomány Statútumának semmissé tételét követően a nem szerb lakosság kiszorult a gazdasági életből, a hatalomból, a hivatalokból, munkahelyéről. Ezt tetőzte a délszláv háborúk alatti kényszermozgósítások folyamatossága, amelyek szenvedő alanyai aránytalanul nagy számban a kisebbségek soraiból kerültek ki, végső csapásként pedig a megélhetést ellehetetlenítő infláció következett. A vajdasági magyarság tömegesen hagyta el otthonát és keresett más országokban új megélhetést. A költők és írók, a munkájuknak az anyanyelvűket tekintők természetesen zömmel Magyarországra költöztek. Közöttük és az otthonukat el nem hagyó pályatársak között alakult ki az olykor durva verbális túlcsapásokba torkolló vita a menni vagy maradni etikai problémaköre nyomán.

5 Nem egy, több.