Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 3. szám - Háy János: Kurátorok

Tamás: Nem, Gabika, attól ne félj. Amit szét lehet szedni, azt össze is lehet rakni. Színész 2: Jó, mert azért ez szarul esne a szüleimnek, ők már eleve mondták, hogy nem örülnek ennek a színészesdinek. Mérnökök, nem értik az ilyen dolgo­kat, mint művészet. Tamás: Ne félj, Gabika, minden rendben lesz. 5. jelenet Másnap. Tamás és Péter Péter: Megvan minden? Tamás: Igen. Kezdhetjük. Péter: Tök jó, már nagyon izgul mindenki. Ilyet azért még sohasem, az is kemény volt, amikor a Gabit kötéllel lógattuk meztelenül három órát, meg mikor a Katinak rá kellett ülnie egy kólásüvegre, fű, szerencsétlen, főleg, mikor kétszer ment egy este az előadás, fú, de szar volt neki, nem csoda, hogy lelépett a pasija, soha nem tudtak kúrni. De ez, azért ez még annál is nagyobb szám. Tamás: A legnagyobb. Péter: Kurva jó. Egy ilyenben benne lenni, kurva jó. Egyszer láttam videón a Dead Classt, akkor is tökre irigyeltem azokat, akik benne voltak, pedig azok már mind öregek voltak, meg halottak, de benne voltak. Tamás: Most ebbe te nagyon benne leszel, az biztos. Peti: Tényleg, kurvára jó! Ez, bazmeg, színháztörténet... Tamás: Figyelj, Peti! Péter: Mondjad! Tamás: Szóval, valamit mondanom kell. Péter: Mondjad! Tamás: Szóval, te leszel az első. Péter: Micsoda? Hogyhogy én? Azt beszéltük meg, hogy sorsolással. Tamás: Igen, és én téged sorsoltalak ki. Péter: Ez, figyelj, Tomi, ez bazmeg, ez így nem igazság... Tamás: Én megmondtam neked, hogy az Anna az én csajom és szállj le róla. Péter: Én szeretem az Annát. Tamás: De ne szeresd, mert nem a te csajod. És olyan nincs, érted, az még a négereknél is gáz, ha valaki lenyúlja a haverja csaját. Péter: O is engem szeret, téged nem. Nem lenyúltam, hanem már nem volt a tiéd érzelmileg. Tamás: Nem kell ez a pszichológiai sóder. Amíg nem tenyereltél bele az éle­tünkbe, addig engem szeretett. Péter: Azt mondta, hogy megutált. Megutált, mert mindig az volt, amit te akar­tál, leszartad, hogy ő mit. Tamás: Most is az lesz, amit én akarok... Péter: Csak mert valaki nem szeret. Tamás: Mert kell nekem, csak akkor nem kell, ha én mondom, hogy nem kell, érted, ő nem mondhatja, az neki nincs megengedve. Útban vagy, öreg, ha előbb észreveszed, megúszhattad volna. 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom