Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Háy János: Kurátorok
Háy János Kurátorok* 1. jelenet A Kulturális Minisztérium folyosója, miniszter sietve a szobája felé, mellette lohol a Színházi Alapítvány kuratóriumának elnöke Elnök: De figyelj, Laci, mit fog mondani a szakma? Nekik kellenek ezek az épületek. Miniszter: Leszarom a szakmát. Tele vagyunk színházakkal. El kell bontani egy párat. Ez társadalmi érdek. Meg az unió is ezt akarja. Röhögnek rajtunk, hogy az országos ideg és elmét bezárjuk, a színházakhoz meg egy ujjal sem. Vagy nem azért van a művészet, hogy haszna legyen belőle az embereknek? Mint az ősember is, hogy a barlangrajzokon begyakorolta a vadászatot, aztán amikor jött az igazi mamut, kapásból leverte egy szar kőbaltával. Ennyire hasznos volt akkor a művészet. Vagy ahogy az a görög is írja... Elnök: Horatius. Miniszter: Na, például ő is. Elnök: De ő arra gondol, hogy vagy hasznos a művészet vagy szórakoztat... Miniszter: Figyelj, én is bölcsészkarra jártam, tudom, mi az, hogy kultúra. Az kap pénzt, aki lebontja a színházát. És ez hasznos is meg szórakoztat is. Ez ilyen egyszerű. És akkor jövőre kihúzhatjuk a költségvetésből, a telket meg eladhatjuk lakóparknak. Elnök: Én ezt nem tudom így képviselni, hogy csak a pénz miatt. A sajtónak mit mondunk? Miniszter: A sajtó, ugyan már, ezt a minisztériumi péeresek öt perc alatt kidolgozzák. A jövő a jó színház, valami ilyesmit. A megmaradó épületekbe minőségés teljesítményértékelés után átvisszük a jó színészeket meg a jó előadásokat, és rosszakat meg nem fogunk csinálni. Elnök: És a színikritikusok? Miniszter: Minden bontáshoz kinevezünk egyet miniszteri biztosnak. Amúgy is korszerű színházat akartak, na, ennél korszerűbbet nem találnak sehol a világon, az biztos. Elnök: Ez nem, szóval nem tudom, ez nekem sok. A szöveg a TÁP Színház felkérésére készült
