Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Kovács András Ferenc: Redakció ad abszurdum (versciklus)
Kovács András Ferenc Redakció ad abszurdum Egy lírikus epilógja (Babits redaktor úrnak) Ha még bírok versenyben hős se lenni, sok sebbel-lobbal minden oldalomban: a mindenséget vágyni, s nem bevenni, hogy csak nyerő, csak giccses oltalom van. S már Nessus-ing sincs: rajtam kihűlt semmi, s hány holt madárdal leng a volt falombban? Mi volna jobb: dió-, vagy nyárfa lenni, s törésre várni?... Hej, megundorodt tan! Ha még írok, tán minden szóm kitörlöm. Itt pálmák súlya úgy elhortobárgyul - s jaj, én vagyok a jó meg az a balfa... És maradok: más hitnek bóvli börtön, kretén világ, mely alanyul se tárgyul - s nem én vagyok Istenszékén a karfa. Önarckép szerkesztői pózban (Enyhén párizsi stílben) Afőredaktor egy szomorgó versredaktor - varázspálcát tör ő, ha bottal tör fület, vállán a végtelen torz pályagörbület, s ha csillagot csipáz, komor szó perceg akkor: szellemben rág a szú, de szárnyas pej, se traktor nem vonja Göncölét... A Kozmosz bőrülep, bölcs páviángumó, s csak koszmós őrület, teher számára Thot - tudása, persze, faktor.
