Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT SZALAY LAJOS - Orosz László: Kerényi Ferenc

kodhatott a költő verseinek kritikai kiadására is, amelynek 3. (1992), 4. (2003) és 5. (2008) kötetét ő szerkesztette. Bizonyára elkészítette már a 6., zárókötet kéziratát is. Bárcsak megérte volna a megjelenését!

Madách Imre (2006) című könyvének is voltak előzményei: a Madáchot idéző című „...írtam egy költeményt" (1989), a Horváth Károllyal közösen szerkesztett Madách Imre Válogatott művei (2005) meg elsősorban Az ember tragédiája kritikai kiadása (2005). Madách-könyvében is, mint a Petőfiről szólóban, részletesen foglalkozott Kerényi a családdal (Madách őseivel a XII. századig visszanyúlva), a környezettel: tájjal, rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel, ellenfelekkel és az életrajz apró, szinte lényegtelennek látszó, összefüggéseikben mégis jelentőséget nyerő eseményeivel. így elevenítette meg s hozta az olvasó közelébe könyvének hőseit: életüket, gondolat- és érzelemvilágukat, alkotásaikat.

A színház- és drámatörténet kutatójaként indult el a tudományos pályán Kerényi: az 1980-as években a Magyar Színházi Intézet munkatársa, majd igazgatója volt. A régi magyar színpadon című műve (1981) az 1790 és 1849 közötti magyar színjátszást újszerűén, műsorrétegek, drámatípusok számbavételével tekintette át. A vándorszínészettől a Nemzeti Színházig (1987) című gyűjteményében színházzal, színjátszással kapcsolatos leveleket tett közzé. Hasonló tárgyú, de az előzőket mind terjedelemben, mind fontosságban (nélkülözhetetlenségben!) meghaladó munkája A magyar színikritika kezdetei (1790-1837) című, háromkötetes, 1778 oldalas, 2634 tételt tartalmazó, jegyzetekkel, név- és darabcímmutatóval ellátott, 2000-ben megjelent összeállítása.

A Katona-kutatók számára különösen két tanulmánya fontos. Az egyik: (Mai) jegyzetek (a) Bánk bán (egykorú színpadi) sorsáról a Forrás 1991. évi 11. számában. Fordulatot hozott ez az 1848 előtti Bánk Fan-előadások megítélésében. Az egykorú színjátéktípusokkal és játszási módjukkal szembesítette Katona drámájának a „kihívását", s felvázolta azt az utat, amelyen át a színház (és a színikritika) eljutott odáig, hogy a Bánk bánban fölfedezte és fölmutatta az Ifjú Magyarország törekvéseivel egybevágó időszerű példázatot.

Katona színészi fellépéseiről és bemutatott darabjairól annál pontatlanabbak az ismereteink, minél több emlékezést olvasunk róluk. Kerényi hitelt érdemlő adatokkal szembesítette az emlékezéseket, s így összeállította Katona fellépéseinek és darabjai előadásainak a jegyzékét. Figyelmeztette azonban az olvasót, hogy ennek a teljessége és hitelessége viszonylagos: „a források nagymérvű pusztulása miatt minden adatsor mögé odakívánkozik a »jelenlegi ismereteink szerint« megszorítása". (Katona József a magyar színpadok műsorán. ItK 1992, 4. sz.)

Városunkban különleges figyelemmel forgathatjuk Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) című könyvét (2002). Sok szó esik benne Kecskemétnek nemcsak a költőiről, íróiról, hanem színjátszásáról, iskoláiról, művelődéséről, társadalmi életéről is. Helynévmutatójában Pest és Buda után Kecskemét neve mellett állt a legtöbb szám.

Úgy érzem, nemcsak szólhatok, szólnom is kell személyes kapcsolatunkról is. Még éppen csak ismertük egymást, amikor már megküldte, dedikálva, az 1980- as években megjelent könyveit. 1985-ben az Irodalomtörténeti Közleményekben igen elismerő kritikát írt a Bánk bán szerkesztésemben megjelent kritikai kiadá111