Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Sándor Iván: Az Argolíszi-öböl
Szemügyre veszem a többi tárgyat. Ismerem mindegyiket, mégis másnak látom az íróasztal mögül a képeket, a könyvsorokat, a karos bronzcsillárt, az ugyancsak nagyszüleim lakásából megőrzött csavart oszlopú, hatalmas emyőjű állólámpát. Az íróasztal melletti kisasztalon a szövegszerkesztő. Programokat futtatok. Kísérletet kell tennem rá, hogy apám agyával gondolkozzam, ha tovább akarok jutni a programban. Beütöm a kódszámot. A remegés ettől szűnik meg. Látom a szemüveges férfit, aki a sírnál mellém lépett. Lehet, hogy nem is volt szemüvege. Szürke lerakódás a szája körüli árokban. Talán figyelmetlenül borotválkozott, ezek mind figyelmetlenek, persze kifelé, mert befelé koncentrálnak, máshol járnak a gondolataik, mint a szavaik, borotválkozás közben is befelé figyelnek, ott maradnak az apró szőrszálak a száj körül. Kissé piroslik a szemfehérje. Nem visszataszító, nem váladékos. Fut a program. Másik világban járok. Ha nem apám világa volna, amit a kódszámmal rám hagyott, a személyiségi jogok megsértését követném el. Dosszié a felső polcon, 1. szám, olvasom: Minden korszak beépíti a saját tapasztalatait abba, amit a régmúlt korok világáról tudni vél. Tézisek a különböző korszakoknak az antikról alkotott nézőpontjairól. Anyám belép a szobába. Dosszié a második polcon, 2. szám: Irodalomjegyzék korszakok szerint csoportosítva. Anyám leül a bőrhuzatú kanapéra. Apám feláll az íróasztaltól, leül mellé, átveszi a kávéscsészét, amit behozott. Anyám kávéjában egy cukorka, apáméban egy szacharin. Dosszié a harmadik polcon, 3. szám: Saját megjelent művek jegyzéke. Anyám kezében nincs kávéscsésze. Dosszié a negyedik polcon, 4. szám: Elvégzendő munkák. Vázlatok. Töredékek. Anyám keze az ölében. Engem figyel. Nincs a tekintetében feszültség. Nincs érdeklődés. Nem vagyok képes nézni anyám tekintetét, mert úgy érzem, hogy nem engem lát az íróasztal mögött. Futtatom a programot. Dosszié legalul, 5 szám: Vajon ha az ezredforduló tapasztalataival termékenyítjük meg a korszakok ismereteit, nem tehető-e fel egy olyan kérdés, amivel egyetlen korszak sem nézett radikálisan szembe? Megszakad a szöveg. Anyámnak nem áll rosszul a fekete ruha. Karcsúbb benne. Nem látszik ötvenhat évesnek. Festeti a haját, de mintha eredeti szőke volna. Az arcvonásai feszesek. Milyenek lehetnek az én arcvonásaim? Valamit végre kellene mondani egyikünknek. 7
