Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT SZALAY LAJOS - Sümegi György: Szalay Lajos műveinek a világa

lyisége leglényegéhez tartozó alapvonása az is, hogy a rajzai színpadán, művészete szcenáriumában megjelenítőitekkel teljeskörűen, maradék nélkül tudott azonosulni. Vagyis: ő a Teremtő, de a kiűzött emberpár is, ő Salamon király és Salome, Szent György és Ábrahám, a keresztre feszített és a keresztre feszítő, de ő II. Richárd és Franz Kafka szorongó kisembere, ő a legyőzött és legyőző. O az örök rejtőzködő rajzoló, aki sokféle alakváltozatban képes megmutatkozni előttünk. Egyik utolsó alkotói stádiumában pl. Júdásként, aki a kereszt árnyékában kétségbeesetten szorongatja a harminc ezüstpénzt, azzal a szemeiben ülő mély fölismerés-riadalommal, hogy másként nem is történhetett, s mindez a hiánytalan, teljes önarckép-jellege miatt alanyi vonatkozású, személyes jelentést is nyer. Vagyis az egész életmű átéltsége, személyes hitelessége is igazolódik általa. A rajzokba rejtőzködő, akár rajzonként szerep- és alakváltó önmagáról, alkotói alapállása változásának okairól vallotta: „Az 1956-os rajzaimmal sikerült eltemetni magamat. Nem bírták ki az igazságot! A felháborodott lelkiismeretből senki sem állt mellém. Azóta klasszikus ószövetségi mesevilágot rajzolok. A Genezist. Itt nem lehet az embert »tettenérni«, nem én szólok, Józsiás próféta beszél. Vagy más. Ezekbe nem köthetnek bele azok, akik belém kötöttek. A művészet ma már nem szolgálat, hanem a spontán érzetek kifejezője. A csodalény már nemcsak a pásztorainak szavát nem érti meg, hanem a saját bégetését sem. /.../ Álruha alá rejtem magamat, amely olyan ünnepélyes, mintha igaz lenne. Ez a közös nevező.""

Szalay, generációja (Barta Lászlótól Szabó Vladimírig, Vilt Tiborig) kiemelkedő alkotója, ha úgy tetszik éppen szellemi igényessége, rajzolói komplexitása („rajzaim Istennel vagy a sátánnal vagy képviselőikkel folytatott dialóg cryptogramjai, amik kacifántos kalligráfiájukat sebeimre hegedt varak mintáiból kölcsönzik"99 100) miatt primus inter pares szerepűnek is tekinthető közöttük. Az Amos Imre, Komiss Dezső, Vajda Lajos, Trauner Sándor stb. nevével fémjelezhető, a szentendrei művészet szellemisége terrénumába tartozó generációval nem voltak közeli érintkezési pontjai a Benkhard-tanítványoknak. Még Amos Imre apokaliptikus látomásai esnek talán legközelebb Szalay hasonló megfogalmazásaihoz, azzal a lényeges különbséggel, hogy Amosnál a személyes fenyegetettség végzetesen tragikussá hangolta műveit.

A Szalay-életmű több ezer rajzot (csak a magyarországi múzeumokban kb. 750, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány gyűjteményében több mint ötszáz mű), százas nagyságrendben festményeket, pár tucat rézkarcot, néhány litográfiát és kevés plasztikai kísérletet is tartalmaz. (A Nyugat-Európában, Argentínában és az Egyesült Államok múzeumaiban és magángyűjteményekben őrzöttekről csak sejtéseink lehetnek.) A festmények - korai, nagyméretű olajfestményeit kivéve - temperaképek, akár könyvborítótervek kisméretű színvázlatai, folyóiratcímlapok vagy önálló kompozíciók is legyenek. Ez utóbbiak zömében rajzai tematikájával mutatnak motivikus, ikonográfiái azonosságot (Szt. György, Abrahám áldozata, Salome, Akt, Anya gyermekével, Kivégzés stb.). Szalaynak a festői munkálkodása beszüntetésére vonatkozó fogadalmai betarthatatlanoknak bizonyultak (nem ez

99 Kanadai Magyarság, 1970. január 10.

100 Szalay-László 2003. 474-475.

76