Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 2. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT SZALAY LAJOS - Sümegi György: Szalay Lajos műveinek a világa
rajzolásban való teljes elmélyülésben. A miskolci művésztelep 1928-as kiállításán szereplő munkái alapján írta az egyik helyi újság Szalayról: „A Benjamin egy nem- rég felfedezett VII. gimnazista, akinek tehetsége azonban már nem jár diáksapkában. "17 A miskolci művésztelepen Berkhard Ágoston irányításával tanuló fiatalember jelentős előmenetelt tanúsított. Két fönnmaradt ceruzarajza már elmélyült tanulmány-értékű. A kalapos, bajuszos idős ember megtört, fáradt szeme az életről való lemondást sugallja, készülődést a végső elszámolásra.18 A fiatal férfi fején a megtört, barázdált vonalak gunyoros, már-már karikaturisztikus jelleget kölcsönöznek az arcnak.19 Mindkettő a jellem- és lélekábrázolás korai, fontos példája. Ám a humán gimnáziumban latint, ógörögöt és fizikát is szívesen tanuló, a világ mélyebb összefüggései iránt szenvedélyesen érdeklődő Szalay leginkább az irodalmat, a magyar nyelvet kedveli. Fölmerül benne, hogy a verbális kifejezés terén is otthonos, jó fogalmazási készséggel megáldottként író legyen. Adott a dilemma, a pálya- (és sors-) választás kettőssége: irodalom vagy vizualitás, a nyelv kifejező erejét, gazdag tartományát önmaga kifejezésére mozgósító író, vagy az önmagát elsősorban vizuális rendszerben, a látvány világában kifejezni akaró képzőművész legyen. Bizonyosan erősebb késztetés mozdult benne a képzőművészeti önkifejezés irányába, mert a vélhető nehézségek ellenére is azt választja. Pedig az irodalom, a nyelvi kifejezés sokrétűsége is foglalkoztatta. „Nyolc gimnáziumon keresztül én vezettem a magyar nyelvben. Olyan formáit tudtam kispekulálni a lélekragozásnak, amit tanítani és tanulni nem lehet. Szóval én nem igeragozást és főnévragozást tanultam, én a lélek mélyén a lélek ragozását tanultam meg. [...] A magyar nyelv teremtő erejének a kiterjesztésében" vállalhatott volna szerepet, vallotta Szalay 1989-ben.20 A rajzolásról ugyancsak a tőle megszokott metaforikus fogalmazásban: „A rajzolás énbelém úgy került, mint hogyha a mennyországból vagy nem tudom én honnan belém esett volna egy kő, amelyik amikor belém esett kővoltát elfelejtette, és elkezdett virágozni, mint hogyha egy növényféle lenne. [...] Én egyszer csak tudomásul vettem azt, nagyon gyerekkoromban, hogy nekem a rajzolás könnyen megy, és én attól kezdve mindig szívesen rajzoltam, annak ellenére, hogy sem apám, sem anyám ennek nem örült. (...) Az egész környezet, a közvetlen családtól kezdve egész végig, mindenki ellenséges szemmel nézte ezt a hiábavalóságot." Kivéve a tanárait, ugyanis „Az én gimnáziumi tanáraim azt hitték, úgy gondolták, hogy ha ennek az a mániája, hogy rajzol, hát rajzoljon. Nem szóltak ők bele."21 Pályaválasztási dilemmáját így élesíti föl 1970-ben. „Tulajdonképpen írónak indultam. De egy nyelv helyett egy nemzetközileg érthető nyelvet használok"22. Vagyis a körülmények ellenére, a kiterjedt családi ellenzés dacára (nem becsül17 Torma Károly: Hogyan dolgoznak a művésztelepen, a szépségimádás miskolci templomában. Miskolci Hírlap, 1928. XI. 5. 18 Tanulmány 1926-27, papír, ceruza, 344x312 mm, J. n. (özv. Szalay Nándomé túl. Debrecen). 19 Tanulmány 1926-27, papír, ceruza, 344x312 mm, J. n. (özv. Szalay Nándomé túl. Debrecen). 20 Történeti Interjúk Videotára - Soros Gyűjtemény. Országos Széchényi Könyvtár, 1989. Gépelt változat, 67. (Ezentúl: Történeti Interjúk 1989) 21 Történeti Interjúk 1989. 68., 18. 22 Beszélgetés egy nagy alkotóval. Szalay Lajos „képíró" vallomása. Kanadai Magyarság, 1970. január 10. [2.] 51
