Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT SZALAY LAJOS - Sümegi György: Szalay Lajos műveinek a világa

stb.) először rajzban próbálkozott, majd rajzbéli kifejezőkészségük megerősödése után tértek át a sokszorosított grafikára.

Az 1930-as évtizedben föllépő új nemzedék már a század első, ill. a második évtizedében (annak is a közepéig) született, az első világháborúból gyermekélményeket szerezhetett csupán. Eszmélkedése a Trianon utáni Magyarországon, a szociális problémák és visszaszorított lehetőségek, a szélsőséges politikai nézetkülönbségek rögzülése, a levert forradalmak ambivalens emléke, valamint a gazdasági világválság teremtette kiúttalanság koordinátái, továbbá a fokozódó német befolyás és a háborúba sodródás között zajlott. A generáció habitusát, magatartását meghatározó jellemzők Szalaynál talán még élesebben, pregnánsabban jelentkeznek - alkati adottságaiból következően.

Szalay Lajos vasúti tisztviselő édesapja Őrmezőn (Felvidék, az első világháború után Csehszlovákiához csatolták Strázske néven) teljesített szolgálatot „állomásfelvigyázóként", amikor Szalay Lajos megszületett (1909. február 26.). A család nem sokkal ezután Miskolcra költözött (Bocskai utca 13.). Szalay vallomásaiból, interjúiból tudjuk, hogy ugyan Miskolcon járt elemi iskolába és gimnáziumba is (Fráter György Katolikus Főgimnázium), de a nyarakat anyai nagyszüleinél, Tamabodon töltötte. „Édesapám, Szalay Nándor huszonharmadik gyermeke volt Szalay Alajos szabadkai csizmadiának. Édesanyám, Sike Kamiin egy tarnabodi (Heves m. u.p. Kál) gazda öt gyermekéből az egyik. "l A gyermekkor szeretett színhelye, a tarnabodi nagyszülők módos gazdasága, az állatokkal együtt élés békés türelmessége, a nap- és évszakok monoton, ám a kíváncsi gyermeklélek számára titkokat rejtő változatossága életre szóló alapélményeket plántáltak Szalayba. Tamabodhoz kötődik az első, meghatározó élménye is: ugyanis háromévesen előbb rajzolt, mint beszélt volna. A hosszabb időt szanatóriumban töltő édesapja hiányát bicikli mellett álló embert megjelenítő rajzzal fejezte ki. Mivel Tamabodon akkor egyedül Szalay Nándor biciklizett, egyértelmű a rajzi jel megfejtése, üzenete.

„1914-ben kitört az első világháború. Direkt hatásától messze voltam, de közvetve sok minden éreztette velem az idő rendkívüliségét." Még hozzátesszük Szalayval azt is, hogy „háború ideje alatt Tamabodon jártam két évig elemibe''1 2. Az első rajzokhoz kötődő, rajzolói élménye is a világháborúhoz kapcsolódik. „Én is bevittem a többi gyerekkel együtt rajzot a háborúról - ahogy én azt láttam. A tanító úr behívatta anyámat: - Ezt ő rajzolta? - Igen, tanító úr, de nem fog többet megtörténni! - ezeket a rajzokat elküldték Bécsbe egy kiállításra 1918 körül.''3 Az említettekből, a szülői rosszallást kiváltó rajzokból egy fönnmaradt.4 Már a kompozíció, maga az elképzelés is merész egy kilencéves kisfiútól: szögesdrótsövénytől a néző felé lejtő földdarabon elesett katonák halomban fekszenek. A testek rövidülései, a kompozíció

1 Szalay Lajos: Életrajz fényképekkel. Új írás, 1980/9.116. (Ezentúl: Szalay Életrajz 1980)

2 Szalay Lajos: Végtelen a tenyérben. Bakonyi Péter interjúi. Múzsák Kiadó, 1987. 19-20. (Ezentúl: Szalay Végtelen, 1980)

3 A művész kötelessége az erkölcsi bátorság. Beszélgetések Szalay Lajossal. Az interjúkat készítették, szerkesztették: Sümegi György, Tóth Piroska, Miskolci Galéria, 1991. 31. (Ezentúl: Szalay Beszélgetések 1991)

4 Háború 1914.1918 körül, papír, tusrajz, 137*233 mm, J. n. R: Sümegi György: Rajz és irodalom. Szalay Lajos (1909-1995) illusztrációiból. Országos Idegennyelvű Könyvtár. Katalógus. Bp., 1999. [4.]

48