Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - Kabdebó Tamás: Létezés (vers)

Kabdebó Tamás

Létezés

Amőba voltam, de érző életnek ez még kevés

holott ez már maga a primitív állati létezés

Medúza voltam, a tengerben pilleszárnyakkal honoltam

agyam még nem volt, csak libegtem lobogtam

bár testem egyetlen úszó érzékszervből állt, holott

e gerinc nélküli lét az értelmes életnek kevés volt

Iguána voltam, hüllő, jóllehet békés természetű

légyevő, moszkitót, szöcskét, tücsköt, bogarat lenyelő

legközvetlenebb környezetét sekély értelmével felismerő

a fejlődés bonyolódásra, birtoklásra várt mint az a

32 fogú, domború képű csimpánz, a mozgás-nyelvvel élő,

ki rugékony volt, négykezű, hat szerszámot tudó

aki unokatestvére volt a kőkorszakbeli barlanglakó

ősembereknek akik mamutot bunkóval vertek

hogy túléljék mind a két jégverem fagyú jégkorszakot

majd homo sapiensként bírták a lét egy rétegét

Kezükből mint egy folyondár eredt

a kés, a kasza, a kard, a feszület

megélhetésért talpaltak hegyeket, völgyeket

aztán ültek quadrigán, kordén, hintán, autón,

repülőn, űrhajón - de megtapasztalták

hogy létnek, felfedezésnek, feltalálásnak mindez kevés

mert a lehetséges élet egyetlen csöppje az emberi létezés

Ámbár e csöppben a tenger, a világmindenség

minden ásványa benne van, a csillagporukból

formált galaktikák, a lépemben munkáló sejtek,

molekulák, atomok, sőt a folyók, a virágok és áfák

még te is, akit szeretek, valamint a lelkem aki szeret

az a képességem, ahogy fölmérjek mikro arányt és fényévnyi teret

lám ebből fakad az a túl merész föltevés

hogy őseim amőbák, medúzák, iguánák, csimpánzok voltak

kik évmilliókon át az idegrendszer csodája felé bandukoltak

míg köröttük módosult a környezet és megjelent a haladó én

aki már felismeri, hogy a minden a létezés

(az Isten nélkül mindez kevés)

Kabd'ebó Tamás 75 éves. Születésnapján szeretettel köszöntjük. (A Szerk.)

10