Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 12. szám - Kiss Gy. Csaba: Dunapataj a történelem fókuszában
kezdve minden működött. Nyilvánvaló, hogy ezt sokkal alkalmasabb magyarázatnak látták, mint azt, hogy mondjuk egy átlagos magyar alföldi községet tegyenek meg kiindulópontnak, ahol esetleg kiderül, hogy nem lehet egyszerűen izgatásnak tekinteni. Ez az egyik dolog. A másik dolog pedig az, és arra reagálnék, hogy „haramiaforma ember volt": Feltehetőleg igen. De azt hiszem, hogy ebben a történeti viszonylatban két világ találkozik. Nem véletlen, hogy éppen a falusi, a földműves, a paraszti világ érezte meg elsőnek - nem csak itt egyébként, a kommunizmus minden térségében - azt, hogy itt egy olyan rendszerről van szó, amely beleszól az emberek legintimebb magánéletébe is, egyszerűen megakadályozza tulajdonképpen azt a parasztemberi önállóságot, autonómiát, ahol a munkától kezdve a kisközösségeknek a szabad szerkezetén működik, és ez - mondhatnám teljesen pozitívan értelmezve a dolgot - egy tősgyökeres olyan világ, amelyik a maga normái, hagyományai, rendszere szerint szeretett élni. Szembetalálkozott a gyökértelen értelmiségivel, aki tulajdonképpen bárhol a világon azt a földi paradicsomot szolgálja, ami lebeg a szem előtt, hogy megvalósítható vagy nem, az nem érdekli, viszont az oda vezető úton kíméletlen, és egyszerűen úgy viselkedik, mint ahogy minden kommunista komiszszár működött. Éppen ez a gyökértelenség, hogy nem kötődöm sehova. Tulajdonképpen a világforradalmat szolgálva, az, hogy most itt öldöklők, vagy éppen 200 vagy 500 vagy 1000 kilométerrel odébb, az teljesen mindegy. Az egyik kollégám említette - azóta sem került kinyomtatásra - azt a Lenin által írt levelet, amely akkor született, amikor a szovjet Vörös Hadsereg megtámadta Lengyelországot. Lenin utasítást adott arra, hogy az elfoglalt lengyel területeken lehetőleg minél több embert agyon kell lőni. Ha ez nem történt meg, akkor tiltakozott, hogy miért nem tették meg, hiszen ez a módszer azt jelenti, hogy akkor az emberek megtanulják, hogy ki az úr a házban. Tehát, ami Dunapatajon történt, az nem volt véletlen. Lenin legjobb magyar tanítványai úgy jártak el, hogy emberiesség és egyéb szempontok nem játszottak szerepet. Itt két olyan világ találkozik, amelyik nem véletlenül természetes módon lesz a későbbiekben is egymás ellensége. Gondoljunk bele, hogy már az eredeti valláspótlékot jelentő szocialista próféta, Marx is eleve megmondta, hogy a paraszti világ, a falusi nép az ellenség, mert az sötét, olyan dolgokhoz ragaszkodik, amit egy felvilágosult értelmiségi el sem fogadhat: valláshoz, tulajdonhoz, családjához meg egyebekhez. Tehát az, ami itt történt, a gyakorlatban, az elméletben jóval korábban már megszövegeződött, és lényegében megvolt a forradalmi terror ideológiája, illetve eszme- rendszere, amelyet ezek az emberek minden kímélet nélkül a gyakorlatba tettek át. Szakály Sándor:- Az volt a kérdés, hogy vajon Dunapatajra miért nincs utalás. Idéztem néhány történelmi munkából. Ez elgondolkoztatja az embert arról, hogy vajon egy történész, ha dolgozik, az körülbelül milyen eredménnyel jár, és a közgondolkodásba mi kerül bele, és itt még nem is csak a közgondolkodásról van szó, hanem a kollégák vagy a szakma iránt érdeklődőkről. A sokszor említett, távol lévő barátunknak, Romsics Ignácnak a könyve 1982- ben jelent meg az Akadémiai Kiadónál, és nagyon gyorsan elfogyott. Ebben a könyvben Dunapataj szerepe ebben a tanulmányban is megtalálható. Akik ebből a munkából értesülnek erről, azok tudják, hogy Dunapatajon kezdődött ez a mozgalom. Itt volt ez a - nekem nagyon szimpatikus - gatyás háború, és kiderült, hogy akik tankönyvet írnak, nem nyúlnak ehhez a munkához, vagy ők is úgy vannak vele, hogy Kalocsa egy nagyobb település, amire Tőkéczki László utalt, hogy egyházi központ és így tovább. Miért mondjuk azt, hogy Dunapataj és környéki ellenforradalom vagy parasztfölkelés vagy háború, mindegy ebben az értelemben, hogy minek nevezem. A másik pedig, legyünk őszinték, nagyon sokat 82
