Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 12. szám - Bombitz Attila: Sztyepan Pehotnij feltámadása (Kommentárok és jegyzetek Baka István életműkiadásához)
mélyes kultúraközvetítői intézménnyel felérő Tandori Dezső vagy Márton László. Baka nem csupán abban rokon az említett korpuszok megalkotóival, fordítói kompilálóival, hogy a világirodalom egy adott részével szabályos életviszonyban áll, költői zseniként teremti újjá és sajáttá a nekünk idegen kultúrkömyezetből származó szöveget. A közvetítői költészeti elhivatottság így gyümölcsözően hat a saját életműre, s ebben is közös a fentebbi névsor: műfajtól függetlenül szoros egységet alkot a saját alkotói irányelv a fordítói aktivitással. A klasszikus és kanonizált műfordítás-gyűjtemények, mint Kosztolányié, Szabóé vagy Weöresé a világ költészetének egy-egy breviáriumát, rendkívül gazdag olvasókönyvét jelentik. Tandori és Márton - elsősorban - német nyelvből készült fordításai hiánypótlást jelentenek. De bármelyikük nevét hangsúlyoznánk, a fordítói életmű és a primer életmű közötti átjárhatóság minden esetben fennáll. Baka fordítói életműve ugyanakkor többi műfajával abban is rokon, hogy erősen válogatott, nem egyes szövegek, hanem szöveguniverzumok létrehozását tételezi, így sajátlagos költői képalkotás visz- szaadásáról, világteremtéséről van szó. Szőke Katalin, a műfordításkötetek szerkesztője írja Baka István műfordításai. Orosz költészet (Tiszatáj, 2008. július, 51-55. o.) című tanulmányában: „Baka tízéves műfordítói pályájára sajátos fordított kronológia jellemző: Szosznorától jutott el Puskinig, s nem Puskintól Szosznoráig. Ha műfordítás-felfogását vizsgáljuk, a magyar költők közül talán Kosztolányi állt hozzá a legközelebb. Ő is vallotta, hogy a műfordítás olyan szöveg, ami »hamis, de mégis igaz«, vagyis ahogy Kosztolányi bővebben kifejtette ezt a gondolatot: »A műfordítás művészi munka, kompromisszumok sorozata, sok kompromisszum legügyesebb megoldása - ha úgy tetszik, zseniális csalás.« Baka figyelme is, Kosztolányiéhoz hasonlóan elsősorban a két kultúra, a két szöveg közötti dialógusra irányult; ő ezt a párbeszédet azonban saját verseiben még megtetézte azzal, hogy magát a költő és műfordító közötti szövevényes viszonyt misztifikáció tárgyává tette a Sztyepan Pehotnij-ciklus verseiben." (jegyzet4) Baka műfordításainak háromkötetes kiadásából az első két kötet az orosz nyelvből készült fordításait tartalmazza, a harmadik kötet pedig orosz drámafordításait és egyéb versfordításait. A Műfordítások első kötete a Puskin és az „ezüstkor" költészete alcímet viseli, s reprezentatív metszetét kínálja az orosz XIX. századi és századfordulós modern költészetnek, Alekszandr Puskintól és Ivan Bunyintól a szimbolistákon át (Innokentyij Annyenszkij, Fjodor Szologub, Andrej Belij, Vjacseszlav Ivanov és Mihail Kuzmin) a posztszimbolista Vlagyiszlav Hodaszevicsig és Oszip Mandelstamig. A Műfordítások második kötete a XX. századi orosz költészetet az 1920-as évektől az 1990- es évek végéig mutatja be. Az orosz avantgárd költészetet Marina Cvetajeva és Borisz Paszternák képviseli, a XX. század második felét pedig Viktor Szosznora, Arszenyij Tarkovszkij, Vlagyimir Viszockij, Joszif Brodszkij, Gennagyij Ajgi és Olga Szedakova. E második kötetben megtalálhatók a különböző folyóiratokban (Szovjet Irodalom, Jelenkor, Tiszatáj) megjelent fordítások is a kortárs orosz költészetből. A válogatás itt fontos szerepet kapott az összeállításkor: „hivatalos" szovjet költők néhány verse, amelyek főként a Szovjet Irodalomban jelentek meg, szándékosan maradtak ki, nem megfelelő színvonaluk miatt. A harmadik fordításkötet műfajilag némileg a Próza, dráma vegyes voltához hasonlít. Baka életében két saját drámát alkotott meg, A völgy felett lebegő lányt és A korinthoszi menyasszonyt, s két idegen drámát fordított, Alekszandr Vvegyenszkij Ivanovék karácsonya és Venyegyikt Jerofejev Walpurgis-éj (avagy a kormányzó léptei) című műveit. A két nagy orosz versgyűjteménybe a drámaszövegek nem illettek volna bele, azonban az orosz kulturális közeg és hatás jogfolytonosságát fenntartva alkotja ez a két mű a zárókötet első, Drámafordítások ciklusát. Eredetileg Vvegyenszkij darabja - Szőke Katalin az orosz abszurd színházról szóló tanulmányával kísérve - a Színház (1992. 7. sz.), Jerofejevé pedig a Nagyvilág (1990. 10. sz.) folyóiratokban jelent meg, s magyarországi bemutatóik nem 61
