Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 12. szám - Bombitz Attila: Sztyepan Pehotnij feltámadása (Kommentárok és jegyzetek Baka István életműkiadásához)
látja maga előtt, mint ami a papíron szerepel; a párhuzamos vonalakat, amelyek a végtelen egy pontjában összeérnek. A kettős térábrázolás megfelel a történet kettős cselekményszálának: egymást váltják a jelen és a múlt idejű események mindaddig, amíg a múltban történt dolgok el nem érkeznek lineárisan a jelen idejű események kezdőpontjáig. A tizenkilenc éves elbeszélő-főszereplő azért érkezik a kisvárosba, hogy találkozzon titkon és reménytelenül imádott kedvesével, Edittel. Vele nem sikerül találkoznia, megpillantja viszont egy Edithez nagyon hasonló, csak nála tíz-tizenöt évvel idősebb nő képmását, Ada fényképét. Megtudja barátjától, hogy szerelmi bosszúból merénylet készül az opera-előadáson Ada ellen. Az opera a Thészeusz-mítoszt dolgozza fel: a mitológiai szerepek a valóságban is kiosztásra kerülnek; a kiskatona lesz Thészeusz, akinek meg kell mentenie Adát, vagyis Ariadnét, az őt meggyilkolni akaró Minótaurusz-kamagytól. Az irracionalitás, mint a csokipapír ábrája és az antik mítosz elemei leképeződnek a szövegvilág reális szintjére. A párhuzamos eseménysor eredményezi, hogy a kisregény az Adához induló, Adát megmenteni szándékozó elbeszélő tér- és időbeli eltévedésével kezdődik. Mikor az elbeszélő felismeri, hogy bejutott az egyenes labirintusba, ahol tér és idő nem érzékelhető, minden megáll, és csak ismétlődik. Be kell járnia az egyenes labirintust, majd a történelmi panoptikum labirintusát (itt is az ironikus nemzetkép dominanciája szerepel). A sötét labirintus bejárása után jut el az elbeszélő az asszonyi öl labirintusába. De a kérdés továbbra is ott feszül a történetben: mi szerepe lesz az örökös ismétlődésnek és visszatérésnek az életben, ha a végtelen ponton túlra csak nézni lehet, de elérni nem lehet? (jegyzet2) Baka műveinek második kötetébe kerültek a költő prózái és drámái. A prózaszövegeket illetően forrásként a budapesti Pannon Könyvkiadó által, 1991-ben Beavatások cím alatt megjelent gyűjteményes kötet szolgált, amelybe a korábbi folyóiratbeli, illetve vegyes műfajú kötetpublikálásokhoz képest a szerző által javított, módosított szövegek kerültek. A prózákat tartalmazó részében megmaradt a Beavatások eredeti, vers és elbeszélés dialógusára építő, ciklusos szerkezete. E válogatásból Baka kihagyta első prózai írását, az eredetileg A Város és az Idegen, később pedig a Transzcendens etűd címet viselő elbeszélését. Miután a Beavatások kötet és ciklus mind a megírás, mind az első megjelenés tekintetében időbeni folytonosságot, egymásutániságot is reprezentál, a Baka-életműsorozat Versek gyűjteményétől eltérően itt a kimaradt elbeszélés nem függelékbe került, hanem a Beavatások komplett ciklusa előtt, eredeti, folyóiratbeli címe szerint került publikálásra. Ezt a (vissza)módosítást és közlést az teszi lehetővé, hogy Baka első elbeszélését új címével sem vette fel a Beavatásokba, s a Próza, dráma összeállítása során derült fény arra, hogy a Transzcendens etűd eredetileg verseimet takar (Tiszatáj, 1979. 12. sz. 7. o.). A Transzcendens etűdöt, mint verset Baka kötetben soha nem jelentette meg, kimaradt az életműsorozat verseket tartalmazó Függeléké bői is. E szöveggondozói, kiadói hiányosságot ellensúlyozza az, hogy virtuális mini-ciklusként kerül közlésre itt a közös cím alatt „eltűnt" vers és elbeszélés. A drámaszövegek közlésénél, miután azok csupán a vegyes műfajú kötetekben olvashatók - önálló kötet nem született belőlük -, Baka vegyes kötetei szolgáltak alapul (Szekszárdi mise, A kisfiú és a vámpírok), de átkerültek Baka saját kezű javításai is, azok a javítások, amelyeket az egyes kötetmegjelenéseket követően rendre a saját példányaiba jegyzett be. A Transzcendens etűd vers filológiai problémájával ellentétben A völgy felett lebegő lány című dráma a megfelelő helyeken tartalmazza a Töredékek egy drámából című vers részeit (Tiszatáj, 1979. 2. sz. 35-36.). A későbbi kötetekben e három monológból álló vers sem egészében, sem részeiben nem került közlésre. Ahogyan a Versek Függelékében, úgy - a Transzcendens etűd közlése ellenére - itt sem jelenik meg újra, az önálló versközlés valódi funkcióját a drámában nyerte el. A korinthoszi menyasszony című dráma - kötetbeli megjelenését, színpadra alkalmazását és hangjátékká alakítását illetően - számos alakváltozáson 57
