Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11. szám - Kovács Krisztina: Az egyidejűség retorikája (Mózes Huba: A kötöttség körei. Állandóság és változás egyidejűsége a versben)
mékeny párbeszédbe. A zeneiség, mint a líraiságot meghatározó kulcsszó mindent átsző, valamennyi írásban jelen van. A kötet szerzője ebben a témában László Zsigmond megállapításával ért egyet. Eszerint a vizsgált strófa esetében a rím illúzióját a zenei szerkezet kelti. Az álarcos Chevy Chase-forma (négy hangsúlyos jambikus, ill. anapesztikus, angol eredetű strófaforma) a 19. századi magyar költészet (Arany, Vörösmarty) kedvelt versformája. A típus a modem költészetben továbbélve úgy tűnik a jelentést is uralhatja. Az elemzés a Szózatra és a 16. századi angol-skót népballadákra visszautalva bizonyítja, hogy a feszes szöveg alapja a forma fegyelme. Ez a verstípus a romantikában és a modernségben ugyanúgy a meghasonlás és pusztulás képeit felülbíráló, a szélsőségesebb következtetéseket is elviselhetőbbé tevő alakzatként működik. A választott költemények olvasása (Babits Szíttál-e lassú mérgeket?, Márai Halotti beszéd, Dsida Vidáman folynak napjaim, Jankovich Ferenc Epilógus, Kovács András Ferenc Szózat egy szoborhoz) bizonyítja, hogy ez a ritmus a modem hagyományban hasonló jelentéstartalmat hoz. A sorismétléses szerkezetek a szonettekben is különféle változatokban jelennek meg. A szonett formaváltozatainak történeti áttekintése után egy fejezet a szerkezetismétlő sorismétléses komplex szerkezetekkel ismertet meg. Alapos tipológiát, gazdag példatárat kapunk (tükörszonett, szonettkoszorú, kettős szonett, szonettkoszorúk koszorúja). A legrövidebb kötött formájú költeményről szóló lakonikus tömörségű részben jelentés és forma elemzési lehetőségei egy szikár szövegen, Szemlér Ferenc Atomkor című versén keresztül mutathatók be. A két szóból álló, írásjelek nélküli vers olvasása (Éltem Féltem) izgalmas lehetőséget nyújt az elhallgatás mögötti szemantikai lehetőségek megfigyelésére. A két szóból álló szöveg éppen ritmusnélküliségében mutatja meg belső dinamikáját. A helyes olvasatot kutató olvasó (írásjel nélküli, vesszővel elválasztott, vagy ponttal megszakított változatok) a végtelen értelmezői szabadság terében mozog. Ez a felfogás bizonyítja, hogy a kevés elem is ízekre szedhető, permutációik lehetőségei a tudós elemző alkatáról is sokat elárulnak. A Három szótagos hangzásegységre épülő sorok és sorkapcsolatok ismertetése során a szerző Hegedűs Géza verstani koncepciójával egyetértve vizsgálódik az ütemhangsúlyos és időmértékes verselés határán. Hegedűs elképzelése a „hármas szótagszámú" ütemek használatáról, hogy ez a szerkezet eltávolodjon a megszokott magyaros formáktól. A könyv ezt az álláspontot továbbgondolva Faludi Ferenc Forgandó szerencse című szövegét elemzi, abban is az időmértékes költészetre emlékeztető sajátságokat mutatva ki. Bizonyítja és megerősíti a korábbi eredményeket, melyek szerint ez a verselés átmeneti jellegű és ritkább a megszokottnál. Lezáratlan a vita, hogy ez a típus külön verstörténeti korszakra vonatkozna. Ez az alakzat ritka, viszont valószínűleg kezdettől, a kötött formák kialakulásától adott. Az ütemhangsúlyos és hangsúlyváltó verselés nem szimultán, csak a szokásosnál szabályozottabb formát ölt a régi magyar irodalomban. A kötetnek határozott és személyes jelleget ad Mózes Huba Dsida-életmű iránti közismert elkötelezettsége. A Szent Ferenc-i Naphimnusz fordításainak összehasonlítása is a Dsida-költészet ritmikai megoldásai felé vezet. A költő „természet iránti rajongása" a Naphimnusz hatására éledt fel. A Poéticitás és harmónia cmű részben nyelvtörténeti, filológiai, művelődéstörténeti, keletkezéstörténeti aspektusok váltják egymást. A két költészet személyességét, spiritualitását és összefonódását komplex elemzés vizsgálja. Francesco testvér és Dsida Jenő hasonló spirituális fogalmai tárulnak elénk (lélek és szél, belső világ- egyetem, vallásos és vallomásos költői hang). Előszövegeik (pl. Dániel könyve) felvázolása után a fordítások által teremtett interpretációs kiszolgáltatottság közegéről esik szó. A fordításoknak kiszolgáltatott értelmezés problémái Pál József és Barsi Balázs témába vágó kutatásait is beépítve tárulnak fel. Dsida, Képes Géza, Rónai Mihály András és Sík Sándor fordításainak összehasonlítása után a műfaji problémák történeti beágyazottsá111
