Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11. szám - Váradi Nagy Pál: Betűvetők a Kincses kocsmáiban
átbulizni akár a hétköznapok éjszakáit is, persze mindenféle irodalmi előzmény nélkül. Brédától táncos-bulizós pincékben, a parketten csápoló „avatatlanokat" a pulttól figyelve lehet mindenféle sztorikat hallani, afféle alulnézeti kultúr- és irodalomtörténetet, a ma Kolozsváron élő alkotóemberekről, amiket persze meg kell alaposan hámozni. Ahogyan azt is, amit nevezhetnénk Bréda alternatív kánonjának, ami a misztikushoz, titkos társaságokhoz, egyáltalán „a titokhoz" hivatott vezetni az embert - már akit. Formálisan a Krajczárban alapítottuk meg Horváth Előd Benjámin, László Szabolcs és jómagam a Másnapos Irodalmi Kört 2006 októberében, és mert a Krajczárhoz nem kapcsolódott irodalmi hagyomány, nyugodtan üldögéltünk az emeleten. A Bretter-kör azt hitte, botrányt akarunk, amikor bemutatkoztunk a nagyközönségnek (rengeteg rosszindulatot, mosdatlan megjegyzéseket, burkolt fenyegetéseket, keresztapáskodást kaptam a nyakamra, amikor kézbe vettem kicsit a környezetem irodalmát egy-egy pamflettel, kritikával), pedig hát nem botrányt akartunk, hanem a magunk választotta elődeinkkel létezni. Balázs Imre József szerint azokkal egyetemben, akik jelenleg a Másnapos Oldal honlap köré tömörülnek, főleg a régi károlyosok (Visky Zsoltot emelném most ki), de újonnan érkezettek is (Láng Orsolya elsősorban), hosszútávfutók vagyunk, nem titánkodó botrányhősök, hiba tőlünk a polgárpukkasztást elvárni. De rólunk ne többet, mert voltaképpen csak a világhálón létezünk, kocsmákban csak fogyasztóként - egy-egy felolvasáson legfeljebb, mint egyéni írók, nem mint másnaposok. Tulajdonképpen nem titok, hogy Márkus B. J.-vel ketten, de inkább Bréda kért meg 2008 őszén, hogy vegyem át a mélyrepülő Bretter elnökségét - nem vállaltam el, elvi okokból: a Bretter hagyományához nem kívántam csatlakozni. Meg persze az is közrejátszott, hogy nekem úgy tűnt, János inkább, már bocsánat, marionettet keresne, mint értelmes embert; olyat, akik megszervezné neki a heti irodalmi szórakozást, hogy „történjen valami", mert unatkozik-forma. És valóban, hosszú ideje a legnagyobb szórakozást, szenzációt, rossz értelemben vett érdeklődést az a Bretter jelentette, amit egy (nem nevezem meg) álnyelvész tartott vakbélkomolyan a magyar nyelv ősi, már-már transzcendens eredetéről. Jó alkalom volt ez a retrós szabogatásra azoknak, akik erre a régebbi időkben is igényt tartottak. De ahogy a Bretter egyre lejjebb csúszott, és nem tudott feladatához híven valódi tehetségeket felmutatni egyik oldalon - azok máshol kezdtek feltünedezni -, szakmabelieket a másik oldalon, ezek a rázósabb emberek is kimaradoztak, és gyakorlatilag elnéptelenedett a Bretter. Újdonság február óta a Bretter esetében, hogy két hölgy - inkább leány - vezeti, Jancsó Noémi és Papp-Zakor Ilka, akik betiltották az alkohol- és dohányfogyasztást. Bréda, aki mindkettővel bőven él, ekkor maradt ki végérvényesen: pár körön láttam február óta, ezekre többnyire személyesen hívtam meg. Nagyjából március-áprilisig úgy tűnt, sikerül felemelni a gépet, de állíthatom, hogy mostanra (május vége) szinte több a meghívott, mint az érdeklődő, a meghívottak ismerőseit is beleszámítva, és a szervezők részéről is az erély hiánya, a komolytalanság, pontatlanság tapasztalható. Többen is jeleztük, hogy az egész terhes hagyományt félre kellene tenni, mert nem a mienk, a több mint 45
