Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11. szám - Tandori Dezső: Az emberek közt (versciklus)
Jöjj, hosszú forró nyár Madárkámmal. Rekkenő hűség. * Aztán az ember egy idő. Múltán: fárad. Fárad. És fárad és fárad... és... * Időkben és mezekben mindenki helyett élni, mondja szépségesen a költő, Szép Ernő. Én télen-nyáron hat trikót használok, a szürkétől a szürkén át a fakózöldön át a mély tengerzöldig, ezeket párosán váltogatom. Más párosváltogatás sem ingben, sem gatyában nem érdekel. Nélkül meg pláne nem. Kocsmapultoknál sosem jut eszembe kecskeméti, kelenvölgyi stb. kocsmáros nagyapám. Laktak faházban a Rózsadombon, később az Istenhegyi út környékén, a huszadik század legelején. Anna nagyi elvált, nálunk élt, ha bosszantani akarok valakit, apámat idézem: „Aki az Anna nagymamival nem tudott kijönni, az olyan is..." Budapest ostroma nem tudott kijönni vele, mert nem tudtuk kihozni az Anna nagymamát a légópincéből, ahova feljött a víz, és nagymami tüdőgyulladásban meghalt. Nagyapám 84 éves korában Mátészalkán, öregek otthonában. Apámmal csak leveleztek jó ideje. Vagy nem tudom. Mostantól, hogy végre eszembe jutott nagyapám, mindig az eszemben lesz, kocsmapultoknál minimum. Eddig is emlegettem, de -fura? - valahogy nem volt az eszemben, vagy hol. Mondom, mostantól: ő is VAN. 20
