Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Temető Krisztina: A megszakíthatatlan folytonosság (Berniczky Éva Méhe nélkül a bába című regényéről)
Temető Krisztina A megszakíthatatlan folytonosság Berniczky Éva Méhe nélkül a bába című regényéről „Szentül hittem, hogy az egyetlen, amivel javíthatok a világon, ha megtanulom visszaírni rendeltetési helyére, amit valamilyen ismeretlen vagy éppen ismert okból megspóroltak, szántszándékkal vagy véletlenül eltávolítottak, illetve eleve kifelejtettek." Berniczky Éva: Méhe nélkül a bába Új írói személyiség a kárpátaljai magyar irodalomban A kárpátaljai irodalmat tanulmányozva Balia D. Károly, Nagy Zoltán Mihály, Vári Fábián László és a többiek neve mellett feltétlenül meg kell említenünk Berniczky Éva nevét is. A kilencvenes évek elejétől publikál; fő műfaja a novella. Az utóbbi években főleg magyarországi orgánumok közlik írásait (Bárka, Holmi, Eső, Élet és Irodalom, Mozgó Világ stb.), szerepel számos gyűjteményes kiadványban (Körkép, Éjszakai állatkert, Novellisták könyve, stb.).1 A tojásárus hosszú napja című kötet (2004) után azonban nemcsak a kárpátaljai, hanem a modem magyar irodalom egyik ígéretes prózaírójaként említhetjük az írót. Az egyénien mágikus hangvételű novelláskötet után még inkább kiforrott, művészileg egységesebb a 2007-ben megjelent Méhe nélkül a bába című novellákból összefűzött regény. Azt, hogy Berniczky Éva jelentős alkotásra készül, tudhatta mindenki, aki fel-fellátogat Balia D. Károly és Berniczky Éva közös honlapjára.1 2 Azt, hogy a megjelenő kötetek ennyire sajátságos stílusról, világlátásról, írói technikáról fognak tanúskodni, nem sejthettük. Mindkét kötet jellegzetes világot láttat az olvasóval; olyan világot, melyben minden mozzanat fontos, mely beszippantja az olvasót, és maradandó élményt nyújt számára. Berniczky úgy mutatja be ezt a múltban is és jelenben is föllelhető világot, ahogyan a kárpátaljaiak közül nem sokan: nem sajnálkozik hősein, nem moralizál, nem osztályoz, nem kategorizál, nem pózol. Úgy ábrázolja a világot, hogy tudjuk: ami történik, az valóság és nem fikció; minden, amit elbeszél, fontos és megismételhetetlen; minden, amiről olvasunk, emberi prioritásokról, mentalitásról, emberi életekről és a megszakíthatatlan folyamatról, a pusztulásról szól. Minden, amit elbeszél - bizarr valóság. Tudjuk, hogy a történeteinek világa nincs messze tőlünk, ott van a tapasztalatainkban: a mellettünk élő emberek elrejtett tekintetében, a szomszédok falai mögött, mindez egy nem is oly távoli rendszer emlékeként és maradványaként, utórezgéseként él bennünk. Legeza Ilona A tojásárus hosszú napjáról írt könyvismertetője jellemzi a legszebben az írónő stílusát: „Egyszerre ismerős és ismeretlen, egyszerre természetes és bizarr világ elevenedik meg ezekben a novellákban. Ismerős, mert szomorú kisembereké az ábrázolt lét, de mégis sejtelmes-homályos, mert belső, lélekmélyi rezdüléseiket jelzi az író. Jelzi: hiszen nem hagyományos értelemben, aprólékosan mutatja be hősei gondolkodását vagy érzelmi életét, inkább reakcióikat, gesztusaikat vetíti ki pillanatfelvételek sorozatának formájában. Novelláiban együtt él az álomszerű és a dokumentált, a reális és irreális. Valódi cselekménye nincs ezeknek a kisprózáknak: hol szimbolikus, hol szürreális képein és metaforáin sejlik át a cselekmény." 1 http://manzard.blog.hu/2007/06/24/bemiczky_eva 2 / http://manzard.blog.hu 109
