Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Bíró-Balogh Tamás: Ilia Mihály szakirodalmi bibliográfiájához
os TíszatáJ-botrány, és a lapot betiltották; ekkor, mint a fennmaradt iratokból kitűnik, egy frissen beszervezett ügynököt - fiatal költőt - küldtek hozzá. A Békéscsabán, 1986. augusztus 29-én kelt jelentés szerint a Horváth Gyula fedőnevű titkos megbízott „elmondta, hogy [1986.] augusztus 19-én Szegeden meglátogatta dr. Ilia Mihály egyetemi adjunktust. Beszélgetésük a Tiszatáj c. irodalmi folyóirat körüli bonyodalmakra terelődött. Dr. I. közölte, egyértelmű, hogy a Nagy Gáspár-vers indította el a lavinát. A lap vezetőit felfüggesztették állásukból, jelenleg tart a vizsgálat. "n Nyilvánvaló, és természetes is, hogy a „Szerkesztő" véleményét ekkor is mérvadónak gondolták. Később azt is megtudták, hogy nemcsak passzív figyelemmel kísérte egykori lapja sorsának alakulását, hanem aktívan részt is vett abban - rejtőzködve. Az Itt a vége? című jegyzetben közölt aktazáró „Összefoglaló jelentés" szerint ezt is dokumentálták: „»Szerkesztő« a Tiszatáj című folyóirat ellen 1986-ban hozott adminisztratív intézkedéskor nyílt színen nem vállalt közösséget a lappal, ugyanakkor kapcsolatai körében az intézkedés elleni tiltakozásra mozgósított. A belpolitikai változásokat követően »Szerkesztő« 1988-ban kezdeményezte a döntés visszavonását és a Tiszatáj korábbi szerkesztőinek erkölcsi és jogi rehabilitálását, nyomatékül 53 értelmiségi aláírásával erre felhívó levelet juttatott el a megyei pártértekezlethez. A kezdeményezésének hatására a politikai vezetés revideálva korábbi intézkedését, kilátásba helyezte a korábbi döntés visszavonását." Minden politika- és laptörténeti vonatkozása mellett ez a jelentés sajátos módon a nyomtatott életművet visszafelé is gyarapította egy „tétellel". A jelentés szerint ugyanis Ilia Mihály nemcsak kezdeményezte a Tiszatáj leváltott szerkesztőinek politikai rehabilitálásához vezető értelmiségi tiltakozást, hanem ő írta a lap ügyében nevezetessé lett, 1988. október 6-án keltezett levelet, melyet annak idején a Délmagyarország hozott nyilvánosságra, és közöl - az újságcikk alapján - Gyuris Györgynek a Tiszatájról írott könyve is.11 12 5 Érdemes külön szólni egy egészen friss kötetről: a Nap Kiadó méltán népszerű In memóriám sorozatának Juhász Gyula-kötetébe (Milyen volt. Bp., 2008) a szerkesztő, Lengyel András Ilia Mihálynak öt korábbi, Juhászról szóló írását válogatta be, s ezáltal Ilia Mihály az „oktatási segédkönyv" legmarkánsabb jelenlétű irodalomtörténészévé vált, s - repre- zentatívan is - a Juhász-szakirodalom meghatározó szerzőjévé. (Korábban is szerepelt hasonlóképp egy-egy írással, a Nap Kiadó két másik kiadványában: a 2000-ben, Baka István emlékezetére kiadott, Fűzi László által szerkesztett Búcsú barátaimtól kötetben, illetve a Tömörkényről készült, Hajnali sötétben című válogatásban, melyet szintén Lengyel András szerkesztett, s 2005-ben jelent meg.) E dolgozatnak nem tárgya, de feltétlenül érdemes lett volna szólni arról, hogy Ilia Mihály mely folyóiratoknál volt szerkesztőbizottsági tag; ez a státus a felkérő szerkesztőséget és a szerepet vállalót egyaránt jellemzi. Beszédes például, hogy Ilia Mihály hosszú éveken át szerkesztőbizottsági tagja volt az Újvidéken kiadott Hungarológiai Értesítőnek, illetve az 1990-ben megindult, a szegedi bölcsészkaron szerkesztett Pompejinek. Ugyanígy szólni lehetett volna az Ilia Mihályról megjelent írásokról úgy is, mint a bibliográfia részéről. A hetvenedik születésnap környékén sok helyütt írtak róla barátok, tisztelők, két köszöntőkötet is megjelent (Ilia. írások 70. születésnapjára. Szerk.: Fűzi László, Lengyel 11 Az ügynöki jelentés elhangzott: „Ügynöknek lenni érdem volt". Szerk.: Varga Zoltán. Kossuth rádió, 2006. febr. 5., 16:05. - A műsorról lásd Grecsó Krisztián: Ügynök vidéken. Elet és Irodalom, 2006. febr. 17. 12 Gyuris György: A Tiszatáj fél évszázada. 1947-1997. Szeged, 1997.169-170. 68
