Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Bíró-Balogh Tamás: Ilia Mihály szakirodalmi bibliográfiájához
felsorolásban. Viszont nem azonos munkával születtek; s erről igazán csak az tudhat, aki maga is bíbelődött már sajtó alá rendezői munkán, írásokat kutatott fel, adatot keresett, jegyzetelt, szövegeket összeolvasott. Ezért némileg félrevezető pl. 1963-as év utolsó tétele, amely a Juhász Gyula Összes Művei első három kötetének - Péter Lászlóval közös munkában történt - sajtó alá rendezését jelöli. Megjegyzendő azonban, hogy ezek egy tételszám alatti szerepeltetése nem hiba; viszont a szakirodalmi jegyzék olvasóinak - fentebb jelzett - előtudására számít. A munkásság „alkotói korszakait", a sűrűsödési gócokat vagy a ritkásabb intervallumait azonban jól illusztrálják a számok is. Ilia Mihály munkásságának első szakasza 1958-1960 közöttre tehető. A készülődés évei voltak ezek: a friss diplomásnak ekkor jelentek meg első publikációi (a legelső éppen Juhász Gyuláról), s ekkori írásos tevékenységét két személy „határozta meg", Bálint Sándor és Juhász Gyula. Előbbinek ösztönző barátsága miatt érdeklődik mind jobban a néprajz iránt, s ekkor publikál, nemegyszer Juhász Antallal közösen, néprajzi témájú dolgozatokat. A másik személy, Juhász Gyula, egy életre meghatározó kedves szerzője és kutatási területe, témája lett ekkor: ezekben az években folyt a kritikai kiadás anyaggyűjtése. A korszakot a már említett doktori disszertáció zárja, s e két nagyobb feladat, a JGYÖM külső szemlélő számára láthatatlan munkálatai és A Holnap történetének írása miatt e három évben „mindössze" 18 tétel áll a bibliográfiában. A második alkotói korszak 1961-1970 között jelölhető ki, a doktori disszertáció elkészültétől a Tiszatáj főszerkesztő-helyettesi posztjának betöltéséig. Ilia Mihály ezekben az években a legtermékenyebb, 180 tétel sorjázik ebben az évtizedben. Ekkor írta nagy irodalomtörténeti tanulmányait, pl. Juhász Gyula költészetéről (1962) vagy Ady Az ős Kaján című verséről (1966), valamint Hatvány Lajos folyóiratáról, az Esztendőről (1965). Ez utóbbi dolgozat nemcsak hogy máig a téma legalaposabb földolgozása, hanem túlmutat témáján: „jóval több ez, mint egy alkalmi esettanulmány. A szerkesztői észjárás mutatkozik meg benne, s a történeti anyag részben egy formálódó szerkesztői szemlélet ellenőrzésének eszköze" - írta róla Lengyel András. (Előrebocsátható, hogy alkotói szempontból ez a viszonylag „nyugodt" időszak volt a legalkalmasabb a nagy ívű, nagy terjedelmű dolgozatok megírására. Ilia Mihály, más jellegű elfoglaltságai miatt, a későbbi években jóformán fölhagy ezek írásával, és csak elszórtan jelentet meg hasonlót, melyek közül két kiemelkedő fontosságú dolgozatot mindenképpen meg kell említeni: 1972-ből a Tompa Lászlóról szólót [Egy Nyugat-kortárs Erdélyben], valamint az Ady költészetéről 1977-ben megjelent újabb tanulmányt [Egy Ady-motívum tanulságai]. Illetve, hogy nagyon előre, a bibliográfia időszakán túli évekbe ugorjunk, érdemes már itt utalni arra, hogy 2007-ben A Holnapról egy újabb nagy tanulmányt közölt.) Ugyanekkor „bedolgozta" magát a Tiszatájhoz, cikkeket, kritikákat publikált. A legtermékenyebb s legértőbb szavú magyarországi kritikusok egyike. Ugyanekkor szerkesztői üzenetek sorát írta, valamint a lap sajátos műfajává tette a szemléző közleményt. Ezeket a kis alkalmi, szemléző írásokat a figyelemfölhívás, a hang- súly-fölerősítés motiválta, de sűrűn megnyilatkozó és változatos alkalmiságuk egyben azt is mutatja, hogy szerzőjük „a hatvanas évek második felében már egységben látta a magyar irodalom és kultúra nagy tendenciáit s rejtve bontakozó mozgásait".6 A harmadik alkotói korszak (1971-1974) visszaesést hoz a publikációk számában: négy év alatt mindössze 23 tétel. (1974-ből ráadásul a jegyzék egyet sem regisztrál.) Azonban éppen ezekben az években tette Ilia Mihály legendás lappá a Tiszafáját. Főszerkesztőhelyettesi, majd főszerkesztői évei alatt érthetően kevesebben tudott saját kézirataival foglalkozni - másokéval tette ezt. Saját szavai szerint: „a szerkesztés, az irodalommal való 6 Lengyel András: i. m. 63
