Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 9. szám - Mózes Huba: Az Erdélyi Helikon és a Nyugat

Károly, majd Tompa László elnököl. Az első egy és fél nap jegyzőkönyvvezetője Kacsó Sándor, a következő másfél napé Tamási Áron.

1942-ig bezárólag Marosvécsen tizenöt, Kolozsváron pedig egy helikoni találkozót tartottak, ezeken összesen 50 tollforgató vett részt. A legnépesebb találkozón 24, a legkevésbé népes találkozókon pedig 14—14 helikoni tag volt jelen. A törzsgárdához tartozónak azokat tekinthetjük, akik a találkozóknak több mint a felén megjelentek. Ezek a következők: Bánffy Miklós, Kacsó Sándor, Kádár Imre, Kemény János, Kós Károly, Kovács László, Lakatos Imre, Ligeti Ernő, Makkai Sándor, Molter Károly és Tamási Áron. (Vö. Mózes szerk. 1992.)

Az első marosvécsi találkozó 1926. július 16-ai délutáni ülésén, Tamási Áron jegyző- könyvi beszámolója szerint, Kádár Imre előadást tart a könyv- és folyóirat-kiadás, valamint -terjesztés kérdéseiről. Ezt követően az Erdélyi Szépmíves Céhet, alapítóinak a nevében, felajánlja a Helikon szabad írói közösség céljaira. A részleteket illetően megjegyzi, hogy „a Helikon tagjai 20-25 ezer lej értékű részvényt jegyeznének", vagy akinek erre nincs módja, „az az alapítandó folyóiratban a részvényét névértékben" dolgozná le. (Mózes szerk. 1992: 24.)

Július 17-én, Tamási jegyzőkönyvi feljegyzése szerint, elfogadják a III. számú helikoni határozatot, amely a többi közt kimondja, hogy „szükség van az erdélyi írók tulajdon könyvkiadó vállalkozásának és folyóiratának megteremtésére", s leszögezi, hogy a folyóirat „főszerkesztőjének Bánffy Miklós grófot, felelős szerkesztőjének Aprily Lajost jelölték ki". (Mózes szerk. 1992:28-29.)

Az Erdélyi Szépmíves Céh ekkortól válik az erdélyi irodalom arculatát meghatározó könyvkiadóvá. Tizennégy könyvsorozatának 163 kötetéből 153 kötetet már a helikoni közösség tagjainak a kiadójaként bocsát közre. Feladatainak az olvasói igények figyelembevételével igyekszik eleget tenni. Ebből következően szerzői kiadványainak műfaji megoszlása, az első sorozat műveit is tekintetbe véve, a következő: 64 regény, 23 verses-, 18 rövidpróza, 11 esszé és tanulmány, 6 dráma, valamint 2-2 emlékirat, önéletrajz, útirajz és fordításkötet. A Céh tevékenységének színvonalát jelzi, hogy gondozásában lát napvilágot, a többi közt, Tamási Áron Ábel és Bánffy Miklós Erdélyi történet című regénytrilógiája, Kuncz Aladár Fekete kolostor és Karácsony Benő Napos oldal című regénye, Áprily Lajos A láthatatlan írás, Reményik Sándor Egészen, Tompa László Hol vagy, ember? és Dsida Jenő Angyalok citeráján című verseskönyve, Kós Károly Budai Nagy Antal című színműve, valamint Szerb Antalnak a Helikon irodalomtörténeti pályázatán díjat nyert Magyar irodalomtörténete. Az utóbbi kiadvány egyébként a Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh nyitottságát is jelzi, akárcsak a délvidéki Szenteleky Kornél 1931-ben megjelent Isola Bella című vagy az erdélyi szász Adolf Meschendörfer magyar fordításban Corona címmel kiadott regénye.

A Céh kötetei mellé 1928 májusától az Erdélyi Helikon című irodalmi folyóirat füzetei is felsorakoznak. Ekkortól kezdve az erdélyi magyar irodalmi élet alakulását döntő módon a Helikon szabad írói közösség, az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadó vállalat és az Erdélyi Helikon című szépirodalmi folyóirat intézményhármasa határozza meg. (Vö. Mózes 2008: 13.)

A folyóirat főszerkesztője Kisbán (azaz Bánffy) Miklós, felelős szerkesztője Kós Károly, szerkesztői pedig sorrendben: Áprily Lajos, 1929 júliusától Kuncz Aladár, 1931 augusztusától Lakatos Imre, 1932 januárjától pedig Kovács László (előbb helyettes, majd 1933 februárjától rendes szerkesztőként). 1930 márciusától 1931 októberéig a folyóirat magyarországi szerkesztője Áprily Lajos, szlovenszkói (azaz felvidéki) szerkesztője Sziklay Ferenc, jugoszláviai (azaz délvidéki) szerkesztője pedig Szenteleky Kornél.

Az Erdélyi Helikon a Marosvécsen és Kolozsváron megtartott írótalálkozók közötti és utáni időszakok szervezési gondjainak megoldása és a megkerülhetetlennek ítélt elvi kér57