Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 1. szám - Kőszeghy Péter: Balassi Bálint Báthory István udvarában

Hasonló magabiztossággal vetette bele magát a lengyel trónért folytatott vetélkedésbe.

A Lengyel-Litván Nemesi Köztársaság (Rzeczpospolita) a Jagelló-dinasztia kihalása után Valois Henriket emelte a trónra, törvényben mondva ki, hogy csak választott királya lehet (Articuli Henriciani, 1573).62 63 1574. június 18-ról 19-re virradólag a lengyel király (és francia herceg) szó szerint megszökött a Wawelből, s ezzel ismét interregnum keletkezett. Király hiányában a gnieznói érsek-prímás, Jakub Uchanski volt jogosult intézkedni, aki 1575. május 12-én hivatalosan is kimondta az interregnumot.

A Vasa-, a Habsburg-, a Romanov-dinasztia képviselői, a ferrarai Alfons d'Este herceg, a cseh Rosenberg Wilhelm, a Piastok (a nemzeti királyjelöltek) és Báthory versengtek a lengyel trónért. A Habsburgok (Miksa császár mellett a fia, Ernő és I. Ferdinánd fia, Ferdinánd herceg) voltak a legesélyesebbek. IV. (Rettegett) Iván orosz cárt a litván nemesség egy része támogatta. III. (Vasa) János mellett szólt, hogy felesége Jagelló Katalin volt. Alfons d'Este hercegnek a gazdagsága, a cseh Rosenberg Wilhelmnek a sziléziai lengyelek támogatása miatt volt esélye. Jan Kostka sandomierzi, Mikofaj Mielecki podóliai és Andrzej T^czynski belzi vajdák mint nemzeti jelöltek számíthattak (főleg a köznemesség részéről) sikerre. Gyakorlatilag egy jelölt volt tökéletesen esélytelen: Báthory István.

A szenátus 1575. november 18-21-i szavazásán harmincöt szenátor valamelyik Habsburgot javasolta lengyel királynak, a svéd király és a ferrarai herceg öt jelölést kapott, Jagelló Anna infánsnő mellett ketten, a Piastok mellett nyolcán voksoltak.64 Azok közül, akik egyáltalán kaptak szavazatot, Báthory az utolsó helyen végzett, holtversenyben Rosenberggel; egyetlen szenátor, Andrzej Zborowski udvari marsall adta rá voksát, ám ő is csak a második helyen jelölte, a ferrarai herceg után.65

A Zborowski testvérek szinte mindegyike fontos állami tisztséget töltött be, de Báthory Istvánt inkább csak a háttérből támogathatták. Ennek oka az volt, hogy gyilkosság miatt66 Lengyelországból mindörökre száműzték egyik fivérüket, Sámuelt, aki Báthory Erdélyébe menekült, s itt a fejedelem kedvelt embere lett. O vezette a Kerelőszentpálnál Báthory mellett harcoló lengyel zsoldosokat.67 Báthory nevét főleg a Zborowskiak ismertették meg Kis-Lengyelországgal. Mint Gebei Sándor írja, „Báthori István tulajdonképpen a három Zborowski - Andrzej, Samuel, Piotr - ösztönzésére kapcsolódott be a királyválasztási küzdelmekbe."68 Szerintünk inkább fordítva: Báthory jó érzékkel használta fel a különböző okokból (gyilkosság, Valois Henrik támogatása) nehéz helyzetbe került, de kétségtelenül befolyásos Zborowskiakat.

Báthory még 1574 júliusában (megelőzve a lengyeleket) sietett értesíteni a portát a lengyel helyzetről és a lehetséges királyjelöltekről, követével, Rácz Péterrel különösen színesen ecseteltetve a Habsburgok és moszkvai nagyfejedelem kiváló esélyét a lengyel trónra.

62 Hóm Ildikó szerint „Báthory elsősorban a családját övező tiszteletnek és Kristóf bátyja korábbi aktivitásának köszönhette, hogy uralkodásának első időszakában végül nem ütközött bénító méretű ellenállásba az eliten belül." Vö. Hóm, 2005A, 261. Ez teljesen igaz, de ki kell egészítenünk a Bárthory Istvánról fentebb leírtakkal.

63 Ez tehát olyan köztársaság, amely királyság. Nem az egyetlen furcsaság a lengyel történelemben. A továbbiakban nagyban támaszkodunk a következő tanulmányokra: Gebei, 2001; Szádeczky, 1887.

64 Szádeczky, 1887, 320-322.

65 Szádeczky, 1887, 322.

66 A Henrik koronázása alkalmával tartott torna-játékok alkalmával lekaszabolta a przemysli várnagyot. Szádeczky, 1887,162.

67 Mindezekről részletesebben: Veress, 1937; Lukinich-Lepszy, 1935; Veress, 1944.

68 Gebei, 2001.

69