Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 4. szám - Mészáros Tibor: Az élet orgazdája az ember (Vágy a teljes életmű után. Gondolatok Márai Sándor Föld című művének részletei kapcsán)

drüben című cikkében136 egy lipcsei népkonyhán tapasztalt élményét írja meg. Ebben a gazdagok és szegények sohasem érintkező világát rajzolja meg, s utóbbiakhoz sorolja magát, mint jelen szövegközlésünk második része is ezt sejteti, nem beszélve 1933-as „szatirikus esszéjéről"137, A szegények iskolájáról. Korai német írása állásfoglalásra késztető, és az „utánnyomás engedélyezve" megjegyzés szarkazmusa provokatív, „mintha minél több olvasót akarna befolyásolni".138 Nézeteiben mindez nem evangéliumi szegénység, hanem forradalmár, újítani és megújulni akaró.

Ennek az élményének alapjait is megtaláljuk az Egy polgár vallomásaiban: Egy-két nap múlva megtudtam, hogy a társadalom egyik számkivetett páriája vagyok, a legutolsók egyike, névtelen senki és semmi, s ernyedetlen küzdelemmel, szüntelen odafigyeléssel, ármánnyal, komiszsággal és elszántsággal talán vihetem annyira, hogy ideig-óráig megtűrnek; de álmodnom sem szabad egyenrangúságról, nem tartozom közéjük...139

S ugyanígy nézi a szabadságot jelentő háztetőket fő művében, mint itt: S egy vasárnap délután - ó, ezek a vigasztalan, üres, szívszorító vasárnap délutánok, mikor kongtak a folyosók, s nem jött érettem senki, s naphosszat az emeleti dohányzó ablakában ültem és Pest háztetőit néztem, amíg besötétedett! - ilyen elmerült állapotban lepett meg ez a különös pajtás...140

A harmadik részlet141 mintha a két száműzetés következményét írná le: a léte valóságára riadó ember szavai, aki űzöttségében egzisztenciálisan éli át, mit jelent az Edentől Keletre élni. Hasonlóan ír Chevalier című cikkében 1922 őszén, Münchenben: Az élet teljes érzése a halál tudatának pillanatában kezdődik... Minden egyéb addig csak eszközöcske, tehetetlen játék.142 Egy kívülálló vallomása (mit csináltak ezek; itt járok utcáitokon), mely olyan, mint egy keserű mámorban töltött berlini éjszaka, mely Ott Dix143 festményein kel életre: börze, kéj, Salvarsan, hullaszállító, színésznő. Márai a weimari köztársaság Berlinjében élt, mely a politikai instabilitás és megosztottság, a gazdasági káosz időszaka volt. Mindezt fokozta még az a tény is, hogy a német főváros ekkor az európai emigránsok kedvelt városa (az orosz emigránsok száma csaknem 200 000 fő volt!), de a művészek is előszeretettel keresik fel, hiszen a sok impulzus bőséges élménnyel szolgált legújabb műveik megírására. Ezért nevezte Rejtő Jenő a várost „az önmagából kivándorolt Európa új világá”-nak.144 A város aranykora idején (1924 után) az író már Párizsban él, de a kulturális sokszínűség, a koldusszegénység, a homoszexualitás által meghatározott világváros mind alapját képezik a harmadik részletnek. (A nemek pártokra szakadtak; előbb csak divat volt, később járvány a homoszexualitás. Óriási üzemek alakultak e szenvedélyek mesterséges csíráztatására - írja.) Jelképszerű és jellemző, hogy Anita Berber (halálos gőzű, szép, színes lápvirág - írta róla Márai)145 táncosnő temetésén prostituáltak és nagy cégek igazgatói egyaránt részt vettek, mintegy képviselve Berlin akkori társadalmi és erkölcsi helyzetét. Ismét csak Otto Dixre utalunk: Nagyvárosi triptichon című képe felvonultatja e színes forgatag valamennyi szereplőjét: a koldustól a kéjnőn át a jazz-zenekarig. Egy másik groteszk példa: Napló című írásában146 egy olyan katonáról ír, aki a háborúban elvesztette mindkét lábát, egy kezét és szemét - és mégis a német himnuszt énekli... Teszi mindezt annak árnyékában, hogy kimondták: az I. világháborúért az egyedüli felelősség Németországot és szövetségeseit terheli. Berlin a tegnapot felejteni akaró, új tárgyilagosság jegyében épült késői holnap embriója - írja Rejtő Jenő fentebb idézett írásában.147 Egy a háborúban megroppant ország önmagát értelmezi, helyét keresi - egy önmagát kereső és szüntelenül elemző/ értelmező ifjú itt keres válaszokat saját kételyeire; e kettő találkozásáról beszél a harmadik részlet. Érdekes és visszás világ volt ez. S reménytelenül idegen - ahogyan az Egy polgár vallomásaiban írta.148

A szemelvény prózaversszerű részt is tartalmaz Én vagyok a barbár kezdettel. Olyan, mint egy prédikátor, aki Keresztelő Szt. János módjára utat készít, csak itt nincs Jézus, aki mindezt harmonizálná, emberibbé tenné és tovább vezető utat mutatna: Az élet jó, jóság; az élet értelme az élet, célja nincs. Evangéliuma is barbár: Ádám kötötte üzlet; a törvény: ölj, lopj, hazudj.

43