Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Lengyel András: Juhász Gyula, Zalai Béla és „a válasz metafizikája” (A 20. század elejei „irodalmi forrongás” gondolkodástörténetéhez)
a kérdés, hogy ez a „válasz" miben különbözik a metafizika „kérdésként" való fölfogásától? A kérdést így Zalai nem teszi föl, de megválaszolja. A „válasz metafizikájának" jelentőségét nála az adja meg, hogy itt: „A kifejezett kérdés, a bizonytalanság választ nyer, megnyugvásra lel, a maga szintjéről tehát egy másik síkra helyeződik át", azaz magasabb minőségűvé válik (uo. 42.). Ez tehát, Zalai későbbi megfogalmazását ide applikálva, „a rendszer-feletti rendszer". Vagy ahogy ekkor írta: „ez a válasz metafizikája" (uo. 42.). Zalai metafizika-értelmezése, nem kétséges, annak az irodalmi forrongásnak az elméleti transzformációja, absztrakt leképezése, amit legjellegzetesebb formában az első „igazi" kötetének verseit író Ady testesített meg. Fölfogása tehát, úgy hiszem, értelmezési keretet adott Ady új verseinek befogadásához, s egyebek közt Juhász Gyula Ady költészete iránti fogékonyságát is előkészítette, sőt elősegítette. De ennek a problematikának az érzékeléséhez nyilvánvalóan a Négyesy-szeminárium légköre, s a költő barátokkal folytatott informális eszmecseréi segítették hozzá. Zalai kvalitásait mutatja, hogy egy nem esztétikai jellegű, de esztétikát is megalapozó fenomenologikus gondolatmenettel a maga és a barátai számára elvégezte egy aktuális „érzésélet" átvilágítását, s így - ha meglehetősen absztrakt formában is - tudatosította azt. Ez tekinthető igazi szerepének s legjelentősebb „hatásának" barátai közt. Az érzelmi komponenseken túl ezt „adta" Juhász Gyulának is. 7 Juhász Gyula és Zalai Béla kétségkívül sokban különböző, más más pályát befutó, emberileg is eltérő intellektuális alkat volt. Barátságuk s együttműködésük mégsem a történeti helyzetből fakadó puszta véletlen eredménye. Egymásra találásukat a minőségtisztelet bázisán egy ösztönző kulturális klíma megléte tette szinte törvényszerűvé. Abban a közegben, amelyben egyetemi éveik során mindketten mozogtak, megvolt a lehetősége a különbségek és ellentétek kreatív áthidalásának. Juhász Gyula később joggal mondhatta erről: „A legnagyobb ellentétek szépen megfértek egymás mellett vagy békésen küzdöttek egymással, de az állásfoglalás általában esztétikai volt” (JGYÖM 8:351.). A nemzedék teljesítményének magyarázata jórészt itt keresendő. A sikerhez a személyes tehetség csak alap volt, az eredményekhez vezető erőfeszítés azonban közös. 94
