Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 5. szám - Lengyel András: Juhász Gyula, Zalai Béla és „a válasz metafizikája” (A 20. század elejei „irodalmi forrongás” gondolkodástörténetéhez)

megítélhető, egy másik szálon is érintkezett debreceni barátaival. Ennek figyelemre méltó jelzése Oláh Gábor 1905. június eleji, Juhászhoz írott levele, amelyben egy másik baráti kör létére utal: „Annak a szövetségnek, mely nem is olyan régen az E. K. [= Egyetemi Kör] irodalmi gyűlésein összehozta a Kosztolányi, Zalai, Dienes, Madai, Juhász etc. sokra markos táborát - tíz esztendő múltán, ha ez a fejünk, ez a szívünk megmarad, milyen erkölcsi ereje lesz?! Mit gondolsz?" (JGYÖM 9:39.) S hogy az utóbb nevezetessé lett költőtriász mellett ez a másik csoportkezdemény is realitás volt, mutatja Oláh Gábor június 26-i újabb levele, pontosabban levelezőlapja: „Jelzem, hogy ezt a 1. lapot Zalai adta! Itthon van! O! Ki Párist megjárta! Ha nem hinnéd: bizonyítja ő maga: íme - [Zalai kézírásával:] Zalai Béla Juhnak üdv" (JGYOM 9:41.). Aligha véletlen tehát, hogy július 19-én, aznapi második (!) Juhásznak írott levelében Kosztolányi a szegedi költőbaráttól tudakozódott Zalairól: „Zalai Béla: ez az ember jut eszembe, miután az önnek írt első levelemet feldobattam; mit csinál e nemes francia magyar, haza érkezett-e honi Debrecenébe, vagy egyáltalán él-e s ha igen, ismer-e még bennünket és - engemet! Hálátlan voltam vele szemben; elhanyagoltam őt, mikor talán még rám is lett volna szüksége. Most azonban szeretnék mindent jóvátenni. Égő szükségét érzem, hogy újra érintkezzek vele. Pesten jártomban tűvé tettem az egész várost: ott nem volt. - Esedezem tehát tudakolja meg pontos címét, írjon Debrecenbe Oláhnak; ő majd ad felvilágosítást" (BJKlev 85-86.). Juhász Gyula másnap, július 20-án csakugyan írt Oláh Gábornak, s Zalait is emlegette: „igaz, az egyetlen, drága, bölcs és mártír Zalait szívem vérével köszöntőm, Kosztolányi szintén. írjon! írjatok! Ha érdemes?!" (JGYÖM 9:43.) De Zalai címét nem kérdezte meg - nyilvánvalóan tudta. Kosztolányinak pedig még aznap, azaz július 20-án válaszolt, s levele utóiratában megjegyezte: „Igaz, amit kért, mind teljesítettem. Zalai stb." (BJKlev 87.)

Július 25-én, Babitsnak írott levelében, Juhász Gyula egy erősen pózoló, a korhangulathoz igazodó seregszemlét tartott az egyetemen összejött új nemzedékről s eszményeikről. Ebben, értelemszerűen, Zalait is szóba hozta. S bár e levél nemcsak modoros, de jó néhány ponton enigmatikus is, érdemes idézni az ide vonatkozó passzust: „... mindenki meghalt. Én az utolsó homo és egyúttal az utolsó kritikus szemlét tartok az egész banda fölött és értékelek. Jób... Aischylos... Herakleitos... Quintus Horatius Flaccus... dr. Aquinói Szent Tamás... Shakspere... Goethe... Kazinczy... Paul Bourget... Spencer Herbert... Bauer Herbert... Babies és Montaigne Mihályok... Kosztolányi és Komjáthy Jenők... Zivuska... Zalai Béla... Oláh és Pogány Gábor... Lehel István... Angyal Dávid... Figyelő... Berkovics Miklós... Frücht (Füredi) Ede... Bródy Sándor, Ernő, Mihály... és Szemere Samu dr." (BJKlev 87.) Ez az erősen nietzscheizáló szemle, persze, legalább annyira aktuális orientációjának nevekben való jelzése, mint amennyire barátainak listázása, de Zalai helye itt mégis beszédes; mutatja hogy Zalai fontos volt számára. S ugyanennek a levélnek egy másik helye, ha lehet, erre a kiemelésre még rá is erősít: „Thémák: 1. Arany 1877. júl. [,] 2. Bpesti Sz. [,] 3. Zalai itthon van. 4. Beöthy nem ad elő.

5. Mit bánja a bölcs? 6. Kosztolányi itthon van. 7. Haragszik Juhász Gyula" (BJKlev 88.).

Még ugyanazon a napon, július 25-én, amikor Juhász ezt írta, Oláh Gábor Juhásznak írt levelet. Ebben egy megjegyzés megint Zalaira vonatkozik: „Zalai Lohengrin Aradon énekel Neumann Elzájának" (JGYÖM 9:46.). Azaz, lefordítva az utalást, a szerelmes Zalai menyasszonyánál, Neumann Elzánál volt, Aradon. A lány - később Zalai felesége - közös egyetemi társuk volt, Juhász is jól ismerte. Sőt, egyik valamikor ekkoriban írott, de megsemmisült levelében Juhász éppen Elza egyik cikkéről „értekezett" Zalainak. Zalai egyetlen fönnmaradt Juhászhoz írott leveléből, amely 1905. augusztus elejéről való, ez egyértelműen kiderül: „Az ön levelére nem írhatok választ, mert az kizárólag a Neumann Elza cikkével foglalkozott, amit én nem ismerek" (JGYÖM 9:64.). Ez a riposzt persze Zalai részéről jórészt akkori szellemi passzivitásának demonstrációjához tartozott. Levelét ugyanis így folytatta: „ Új thémát fölvetni - ehez kevés bennem az életkedv. De akármilyen dög vagyok most, írjon ön akármilyen okos dologról; az nem baj, ha bolondot ír, csak okos dologról;

88