Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11. szám - Váradi Nagy Pál: URBIA (osztálykirándulás)

Nagy Pál URBIA osztálykirándulás Ahogy egy kicsit magunkhoz tértünk a vonaton, azon kezdtünk filézni, hogy ki legyen majd a kapitány. Mert az mese, hogy a birodalomban mindenki egyenlő. Ha van hajó, akkor kapitánynak is lennie kell. Csak hajó legyen előbb. A lényeget, szépen az elejéről. Igen, szóval a birodalmi rendőrség hajnali kettőkor kiránga­tott, bocsánat, kiébresztett bennünket, mármint mindenkit egyenként ébresztett ki a saját otthoni ágyából, hogy sorsoláson osztálykirándulást nyertünk. Már jár­hatott vagy egy hónapja a hír, főleg a hátsó padsorban, meg amíg a matek valami koszpipemégyet süketéit, szóval az a szóbeszéd járta, hogy kirándulás lesz, de a kutya se gondolta volna, hogy az egész osztályt kisorsolják majd. Sok volt a föld, vagy hogy sorsoltak. Jól van, tehát a vonaton. Igen. Hiába voltunk csipásak, azt már messziről láttuk az osztályfőnökön, hogy sötétedik a szemüvege. Korszerű, vastag, fekete keretes szemüveg. Mosolyog, de egyre sötétedik, és a keze is remeg. Mindenkit felsegített a vonatra. Oda meg, szóval a pályaudvarra, valami alagúton át vezettek, hogy a lakosság meg ne lásson, nem lényeges, tovább, és reggel nyolcig mentünk a vonattal, marhavagon, a lényeget, és nagyon lassan ment a vonat, és sokat is állt. Meg elfogyott az útra kapott fél pohár gyümölcsjog­hurt és két keksz. Fejadagnak mondták. Ezek részletek, tovább. Az osztályfőnök magyarázni kezdte, őt már eligazították feljebbről, hogy ahol most állunk, a sínek mellett, az a placc. Közben kitolatott a vonatunk, egész messzire, majd eltűnt a dombok között. A placcról jutunk majd a szerszámos bódékig, onnan látszanak a barakkok, látszik a kantin és a hegy tetején a kísér­leti űrközpont kilövőállomása. A felelősök a kübliket reggeli előtt hordják majd a latrinába. Valami holtvágányon egy furcsa szerelvény bukkant elő, egy öreg mozdony, mögötte két tartályvagon. A mozdonyból villanyvezeték csatlakozott az oszlopokra, különben monoton dübörgésből volt rajta a kabát, a foltja meg tüdőbajos, sípoló köhögésből. A barakkok mögött, a birodalom pontosan tudja, mi hol van. A lényeget. Azt mondom. Ne okoskodj, mert te hülye vagy. Igyad a teádat, ne légy udvariatlan, és csicseregjed tovább, amit hallani akarunk. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom