Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - Rigó Róbert: A zsidó vagyon sorsa Kecskeméten (1944-1949)
Ha a statisztikai adatok alapján megvizsgáljuk a kecskeméti gyümölcstermesztés intenzitását, akkor érthetjük meg igazán ennek a súlyát, jelentőségét az itt élő emberek életében. Kecskemét az első világháború előtt is az ország legnagyobb gyümölcstermesztő területe volt. Az itt megtermelt gyümölcs jó részét külföldön értékesítették. 1927 és 1934 között a legjelentősebb exportpiacot Ausztria, Németország, Csehszlovákia, Svájc, Lengyelország és Nagy-Britannia jelentette. 1927 és 1934 között a kecskeméti gyümölcsexport arányait tekintve nem csökkent, hanem növekedett, pedig erre az időszakra esett a nagy gazdasági válság. A gyümölcsexport mennyiségénél is jobban növekedett a gyümölcsexportból származó árbevétel. Az ország összes gyümölcsexportból származó bevételének egyre nagyobb része jutott Kecskemétre (1929-ben 25,8%-a, 1932-ben 37,3%-a és 1934-ben már 46,2%-a). Ekkor az összes hazai gyümölcskivitelből származó bevétel közel fele Kecskemétre érkezett.30 1932 és 34 között az összes hazai kajszibarackexport 63,6%-át, a meggy 37,9%-át, a szilvakivitel 37,9%-át adta Kecskemét. A kecskeméti gyümölcsexportáló cégek nagy része a helyi zsidó kereskedők kezében volt. Az Alföld legjelentősebb gyümölcskereskedő cége a Benedek cég volt, ők voltak a leg- befolyásosabbak Kecskeméten is és Nagykőrösön is. Ezenkívül a Feldmayer, a Grosshaus, a Löwy, a Rosenfeld és a Steinfeld családok voltak a jelentősebb gyümölcsfelvásárló és -kereskedő családok Kecskemét piacán.31 Erdei Ferenc felsorolása mellett meg kell említenünk még az 1939-es legnagyobb adót fizetők listájáról a Kertész családot, dr. Schönberger Dezsőt, Balázs Jenőt, Gratzer Ferencet, Fishpán Gézát, akik szintén gyümölcskereskedéssel foglalkoztak, és az első 20 legtöbb adót fizetők közt szerepeltek.32 így jellemezte ezt az időszakot Erdei Ferenc: „Hűtőházak, modern csomagolóberendezések és óriási személyzet szolgálják a kivitelt a Benedek-zászló alatt [...] Nagy vevőkörrel rendelkeznek, újabb és újabb piacokat hódítanak. "33 „A 19. században szemmel kísérhető egy új kisparaszti réteg kialakulása Kőrösön is, Kecskeméten is: fő megélhetési alapja és foglalatossága már a vegyes szőlőskert. Itt szokik hozzá sok nemzedék sok ezer családja ahhoz a gondos kapásmunkához, 10-15-féle kerti vetemény életfeltételeit figyelő kertészkedéshez, amiből századunkra a híres kecskeméti-körösi kertkultúra kinövekedett. Ehhez hosszú beidegződés, tradíció, olyanféle nevelődés kell, amit egy-két nemzedéknyi idő alatt egy széles társadalmi réteg nem sajátíthat el. A kertkultúra: lassan meggyökerező, fokozatosan növekvő fejlemény. Ebben a város körüli szőlős-gyümölcsös-kapás övezetben leljük meg a XX. század nagy felvirágzásának történelmi magyarázatát. "34 Megállapíthatjuk, hogy a város dinamikus gazdasági fejődésében meghatározó szerepet játszottak a zsidó gyümölcs- és zöldségkereskedők, akik az európai piacokra gyorsan és nagy mennyiségben tudták eljuttatni a kecskeméti termékeket. Természetesen ehhez a város jelentős támogatására és a helyi lakosság gazdasági kultúrájára is szükség volt. A szőlő- és gyümölcstermesztésen alapuló gazdaság a második világháború utáni időszakra teljesen szétesett. A zsidó gyümölcs-nagykereskedőket elhurcolták a városból, és soha többé nem tértek vissza. A földreform nem hozott lényeges változást Kecskeméten a földtulajdon-viszonyokban, de így is szétzilálta a termelést.35 A korábbi kertészeti minta30 Uo. 106-107. o. 31 Erdei Ferenc: Futóhomok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977. 130. o. 32 BKMÖL, IV. 1905 Kecskemét város igazoló választmányának iratai 1935-1944/45. II. kimutatás, zsidó legtöbb adót fizetők 1939. július 25. 33 Erdei: 130-131. o. 34 Márkus István: Nagykőrös, Magyarország felfedezése sorozat, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1979. 70-71. o. 35 A földreform a város megművelt földterületének csupán 27%-át érintette. 47
