Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - Rigó Róbert: A zsidó vagyon sorsa Kecskeméten (1944-1949)
ponttól a zsidó vagyon sorsát követjük nyomon 1949-ig. A források esetlegessége miatt az egyedi esetek segítségével mutatjuk be a tipikus problémákat, történeteket. Dolgozatunkban elsősorban a Bács-Kiskun Megyei Levéltár dokumentumaira támaszkodunk. A két világháború közötti időszak számunkra egyik legfontosabb dokumentuma a város viriliseinek listája, amelyet 1939-ben úgy készítettek el, hogy külön felsorolták a leggazdagabb 88 zsidó és a legtöbb adót fizető 400 nem zsidó személyt is. A helyi gazdasági elit tagjainak tekinthetjük az ezen listák első részében szereplő személyeket. A német megszállás időszakára vonatkozóan jórészt a Kecskemét felekezeti viszonyaira vonatkozó iratok és Kecskemét Város Polgármesteri Hivatalának iratai nyújtanak fontosabb támpontokat. A város kiürítésére és az azt követő nehézségekre Kecskemét város körzetvezetőinek iratai adnak legbiztosabb és legnagyobb mennyiségű információt. Ezeket 18 doboznyi anyag tartalmazza. A második világháborút követően az elhagyott javakat az Elhagyott Javak Kormánybiztossága (EJK) kezelte, amelynek volt kecskeméti kirendeltsége is, sajnos e szervnek csak kevés irata maradt fenn, azok is főként 1947-48-ból. Az EJK-t 1948-ban felszámolták. Az elhagyott javakkal kapcsolatos ügyeket ezt követően a Magyar Pénzügyigazgatóság Kecskeméti Kirendeltsége kezelte, a korra vonatkozóan 20 doboznyi iratanyag maradt fenn. Emellett jól hasznosítható volt két olyan kötet, amelybe különféle levéltári dokumentumokat válogattak. Az egyik Bács-Kiskun megye 1945 utáni történetével foglalkozik,11a másik Kecskemét második világháború utáni eseményeire12 vonatkozóan tartalmaz hasznos forrásanyagot. A zsidó vagyon sorsa a mai napig is napirenden lévő kérdés. Ugyanis a háború után több olyan jogszabály, nemzetközi szerződés is született, amelyek értelmében a fellelhető zsidó javakat vissza kell juttatni az eredeti tulajdonosoknak, ha ez nem lehetséges, a különféle zsidó szervezeteknek, így az akkor létrehozott Országos Zsidó Helyreállítási Alapnak (OZSHA). 2003 júniusában a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (MAZSÖK) vezetői levelet írtak a miniszterelnöknek, amelyben jelezték, hogy álláspontjuk szerint „tisztázatlan az, mekkora az a vagyontömeg, amely az időközben megszűnt OZSHA nevén van, illetve amelynek a Pbvt.13 14 hatályba lépése előtti időszakban az OZSHA-ba kellett volna kerülni. Megítélésünk szerint jelentős ingatlanvagyonról van szó, amely a MAZSÖK-öt illeti meg."u A MAZSÖK az OZSHA nevére bejegyzett ingatlanvagyon felkutatása céljából megkereste a megyei levéltárakat és földhivatalokat, hogy összegyűjtse azon ingatlanokat, amelyek tulajdonosa az OZSHA, feltételezve, hogy az ilyen ingatlanok száma jelentős lehet. A keresés eredményeképpen azonban csak néhány kisebb értékű ingatlanra leltek. Erre a problémára is igyekszünk magyarázatot találni dolgozatunkban.15 11 Bálintné Mikes Katalin-Szabó Sándor (szerk.): így kezdődött. Dokumentumok Bács-Kiskun megye történetéből 1944-1945. 12 Iványosi-Szabó Tibor (szerk.): Dokumentumok Kecskemét történetéből I. 1944-1945. 13 A Párizsi Békeszerződésről szóló 1947. évi XVIII. törvény (Pbvt.). 14 Jelentés a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány gazdálkodásának ellenőrzéséről, Állami Számvevőszék. 15 Az utóbbi időben gyakran foglalkozik a sajtó a második világháborút követő időszak vagyoni átrendezésével, mert több perben is megítélt a bíróság zsidó családoknak és volt arisztokrata családok leszármazottainak értékes ingóságokat, festményeket, műtárgyakat. Például 2007. november 16-án a Sigray-örökösök peréről tudósított az MTV Az Este című műsora, és ezen a napon az MR1 is foglalkozott e témával. 44
