Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 7-8. szám - A Nulladik óra (Beszélgetés Jánossy Lajossal)
máival megy szembe, de ettől még nem feltétlen életidegen. Az életidegenségen azt értem, hogy volt egy időszak, amikor azt gondoltam, jó volt azt gondolni, jó ötletnek tűnt, hogy egyedül a művészetnek, az irodalomnak, a remekműveknek és a zsenialitásnak érdemes élni, és ez kizárólag a világ ellenében képviselhető hitelesen. Ehhez lásd egy lángoló tekintetű kamasz - megint Thomas Mann - Doktor Faus tus-olvasatát. Volt valami életmegvető bátorsága a lázadásnak, és persze volt habzó realitása is: a Móricz Zsigmond körtérről kiinduló házibulik világának tékozló éjszakái. Mert bármennyire is igyekeztem kihátrálni a világ „hívságaiból", azért az Országház borozó pincéjéről, a Fradi-meccsekről, a házibulikról nem lehetett egykönnyen lemondani, ebben végeredményben, a fentebb említett módon, a szüleim „siettek segítségemre". Az alkohol, mint mindenkinek, beilleszkedési segítség volt, szocializációs anyag, meg hagyomány, kulturális konnotációkkal, legendákkal, mitológiával. Minden komolyabb erőfeszítés nélkül a Magyar Pimodán lakójává válhatsz: Ady és Hajnóczy (lásd A halál kilovagolt Perzsiából elhíresült névsorát) és Vörösmarty és Latinovits rokonának tudhatod magad azonnal, a pusztulás lovagjának. Ebben a fázisban lehet szenvedni, kinyújtózni, önsajnálkozni, minden cselekvés lehetőségét elvitatni és a végén beledögleni. Egyszerre lehetsz hős és áldozat. Deviáns és mártír egy életre. Itt most kimondottan a hetvenes-nyolcvanas évek hagyományáról beszélek, a mély gyökerű előzmények ismeretében. A Hajnóczy Péterről készült interjúkötetben szerepel egy Nádas Péter-beszélgetés, amiben Nádas az ismert, éles, olykor ítélkező, de ebben az esetben elháríthatatlan pontosságú hangján szólal meg, és ennek a mondakörnek a szereplőiről, minden elismerését fenntartva, azt mondja, hogy hősei felültek az önsajnálatuknak, idézet vége. Hajnóczy felejthetetlen élmény az életemben, írásainak jelentős részét ma is a magyar novellairodalom legjobbjai közé sorolom, de belső, szubjektív helyi értékének akcentusai megváltoztak. Prózája és figurája, számomra hosszú ideig szent és sértehetetlen volt, mitikus alakjának jellegzetes jegyeiből magam is beépítettem egyet s mást a saját elképzelt portrémba; a fenegyerek vonásai közé jól illettek „Márai", illetve a „fiú" önpusztító, belső (t)örvényei, (ki tudja, hány személyből, hány bábból kell kikeljünk, míg önmagunk leszünk?), ezért a Nádas-szövegtől sokáig idegenkedtem, nem szerettem, de egy ideje az egyik kikerülhetetlen megközelítésnek, elrugaszkodási pontnak tartom a magyar reménytelenségfutam megértéséhez. Ha nem vagy résen, az alkohol elfed; nem találod magad, és nem találsz ki magadból, és megtapasztalod, hogy ez nem ellentmondás. Az iváshoz nagyfokú figyelem, azaz intelligencia kell, olyan, ami nem a könyvtárakban beszerezhető, és bár én könyvtárakba járni semmilyen okból nem szerettem - inni sem ott tanultam -, nem állíthatom, hogy kimondottan szofisztikáit ivó lennék. A politikai szocializációm korán kezdődött. A családban rendkívüli hangsúllyal kitartott hang volt az ezek és a mi ellentéte. Kiskoromtól az első mondatokban ott volt a szó: rendszer, az első szavak egyike. A rendszer, amivel szemben nem lehet mit csinálni. A szüleim persze nem a deviáns stratégiát választották. Orvosként, szakmailag is kiváló emberek lettek, csinálták ami a dolguk. 41
