Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6. szám - Ferdinandy György: Captain Frank Nosti (Egy ’56-os magyar diák életútja)

Van azonban a múlt század derekán idegenbe szakadt honfitársainknak egy harmadik kategóriája is: azok, akik hazatelepültek a rendszerváltás után. Ők itt vannak közöttünk. Érdemes lenne feldolgozni - amíg nem késő - az ő tanulságos, sokszor izgalmas életüket is.

Captain Frank Nosti elbeszélése -ez a legkevesebb, amit mondhatunk róla - szokatlan szöveg. Aki lejegyezte, szükségét érzi, hogy hozzáfűzzön néhány jegyzetet.

Amikor megismerkedtünk, a kapitányt a Kékgolyó utcában kezelték, az onkológián. Már nem tudott beszélni, ült mosolyogva az ágyán és mélyen hallgatott.

Munkámhoz egyetlen forrás állt rendelkezésemre, egy kazettáról gépelt százoldalas kézirat. Ez a beszélgetés volt a kapitány egyetlen autentikus megnyilatkozása, amit felhasználhattam. A család és a barátok érzelmes vallomásai óhatatlanul meghamisították volna a történetet.

De vajon Frank Nosti nem hamisította-e meg? A figyelmes olvasó észre fogja venni, hogy ebben az önéletrajzban alig kerül említésre emberi kapcsolat: barátság, szerelem. Mintha egy mélyen zárkózott ember elhatározta volna, hogy önmagáról, belső világáról pedig nem fog szót ejteni. Nem mondja el, csak a kalandokat és a stikliket. Azt, hogy egy ilyen férfi segítőkész, melegszívű és hűséges lehet, ma már nem tudhatja meg tőle senki. Frank Nosti 2007. október 6-án elhalálozott.

94