Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6. szám - Ferdinandy György: Captain Frank Nosti (Egy ’56-os magyar diák életútja)
Csehország felett volt egy vékony front, de nem nagyon magas. Úgyhogy felszálltunk, elindultunk. Prága felé láttuk, hogy vannak felhők. Viszont át lehetett látni a front alatt, gondoltam, megpróbálunk átmenni alatta. El is indultunk, de a talaj egyre emelkedett, a rés pedig, amin át tudtunk volna bújni, egyre kisebb. Vissza kellett fordulnunk. Úgy tíz-tizenöt percre onnan, ahol voltunk, láttam egy repülőteret. Ott akartam leszállni, csak közben ez a frontfelhő lejjebb jött, és mi egy lapos völgyben találtuk magunkat, teljesen a felhők között. Nem volt mit tenni, kinéztem egy lucernás leszállóhelyet. Hát leérünk, a futómű a földön van és gurul, gurul. A lucernás meredek volt, a végében pedig volt egy árok, amit nem lehetett látni. Szépen orra álltunk. Nem lett semmi bajunk, de a légcsavar megint eltörött. Itt voltunk Csehországban, fejre állva. Ráadásul elkezdett esni az eső. Nem panaszkodom, végül is elég jól megúsztuk. A lucernás tulajdonosa, egy nagyon rendes paraszt, a traktorjával elvontatott. Adott nekünk szállást, a lánya szobáját adta át nekünk, úgyhogy ketten feküdtünk egy tizenvalahány éves kislány ágyában két vagy három napig. Ittunk, eszegettünk. Beszélgetni nem nagyon lehetett, mert a háziak nem tudtak sem angolul, sem németül. Végre megjött Berlinből a szállítókocsi, elvittek minket Prágába, a pályaudvarig. Azután mi vonattal hazajöttünk. A gépet Berlinben megjavították, de én azóta se repültem vele. Több mint ötven év repülés volt már mögöttem, és semmi baj, semmi baleset. Most meg kettő egymás után, ugyanazzal a géppel! Hát én ebbe többé bele nem ülök! Végképp azért még most se mondtam le a repülésről. Egy német barátom vett egy Fascination márkájú ultralight masinát. Arra gondoltam, hogy beszállok felesbe, és megyek ide-oda vele, ahová csak akarok. Mondjuk, a lányomhoz Provence-ba. Az csak ezer kilométer légvonalban, leérnék hozzá négy-öt óra alatt. De hát ezek csak ábrándozások. Az igazság az, hogy nem volt kedvem harmadszorra is fejre állni. Nem tudtam már elszánni magam. Szóval csak így. Voltak napok, amikor egészen jól megvoltam. Máskor meg a kétségbeesés: mert hogy én csak az égben tudok élni! Itt lent a porban megfulladok. Ha nem repülhetek többé, hogyan fogom kibírni ezt a kibaszott életet?! 12. Az ember gyötrődik, tétovázik, és azután egészen váratlanul közbejön valami, ami tetőtől talpig megváltoztatja az életét. Aznap Londonban jártam, délben még paprikás krumplit főztem Soltiéknak, Sir Soltinak, este pedig a MALEV-en rám nézett egy fiatal, szőke nő. Leszólítottam, csak úgy, rutinból. Megszoktam, hogy hazafelé menet minden csinos nőt leszólítok. Akkor még nem sejtettem, hogy ez az E. lesz a harmadik feleségem. Egyházi esküvőnk volt, életemben először. A Pasaréti téren celebrálta egy ferences atya. Embertelenség megházasodni, ha nem a földön él az ember. Hát még egy harmincéves asszonyt hozni a házhoz, hatvanévesen. A házhoz, azám! Akkor történt, hogy a Budai-hegyek fölött repülve megláttam egy új lakótelepet. Amint leszálltam, megnéztem. Azt mondták, hogy minden el 91
