Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6. szám - Vörös István: Himnusz a németekhez; A történetek története; Állammorzsalék, meseország; A víztükör titka; Többféle áttelepülés; A fordítva működő hasonlat(versek)
A fordítva működő hasonlat Ágoston Zoltánnak Az utcánkban az antikvárius megkérdezte, én raktam-e le egy szatyor magyar könyvet az ajtaja elé. Mikor megtudta, hogy nem, kettőt nekem adott belőlük. Tágas mező az irodalom, könnyű eltévedni benne, olvasom az egyikben, ha nem tudnám is, nyilvánvaló: alföldi szerző. Én nem értem, egy mezőn hogy lehet eltévedni. De értem, hogy lehet az irodalomban. Fordítva működik a hasonlat, mintha az idő is megfordult volna. De ha megfordul, akkor is ugyanarra megy. Ezt a könyvet úgy dobta lábam elé a nagyváros, ami különben nem hasonlít tengerhez, mint tenger a kagylóhéjat. Az utca csendes. Itt nincs hullámzás. Napozószékekben ülünk a borult ég alatt. A borsmentatea kihűl, az eső lógatja a lábát. A pincér térképet hoz a labirintusról.
