Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6. szám - Pécsi Györgyi: Az értelmezés zavara (Rendhagyó bevezető Szilágyi Domokos „átláthatatlan” költészetének olvasásához)
menekülés motiválta-e döntését. írói karrier szempontjából nem volt mellékes, hogy a támogatott Bukarestben indul-e a pályája valakinek, vagy a helyi, korlátozott autonómiájú centrumban. A kisebbségben élő tömbmagyarság szellemi kohéziós erejének föllazítására ugyanis a hatalom átrendezte a magyarság szellemi központjait. Az erdélyi magyarság igen erős hagyományos centruma korábban Kolozsvár volt, a párthatalom azonban, részben a megosztással, meggyengítette a tradicionális központot. A megosztásnak egyik igen súlyos szegmense volt az a kisebbségi önrendelkezés szempontjából mindmáig ambivalensen értelmezett tény, hogy a hatalom 1952-ben létrehozta a Maros Magyar Autonóm Tartományt, s ennek már nem csak székhelye nem volt Kolozsvár, de maga a város része sem volt a MAT-nak (Kolozsvár nemzetiségi arányainak átszervezése is ezekben az években erősödött föl), a MAT központja a „kis Moszkvának" is nevezett, párthű káderek vezette Marosvásárhely lett (itt indul 53-ban az Igaz Szó című folyóirat). Másrészt a meggyengítés úgy is érvényesült, hogy a hatalom új szellemi centrumot hozott létre Bukarestben, ahol ugyan korábban is, a két világháború között is jelentős számú magyar kolónia élt, de a város a magyarság szellemi centrumaként nem funkcionált. Ekkor viszont jelentősnek mondható a bukaresti magyar sajtó, itt jelenik meg az A Hét című hetilap, az Ifjúmunkás és az Előre, valamint a magyar nyelvű könyveket megjelentető kiadónak, a Kriterionnak is a főváros a székhelye. A leleplezés előtt úgy értelmeződött, hogy azért költözött Bukarestbe a költő, mert a belterjesnek tetsző régió helyett a nagyobb szellemi tágasság vonzotta. Amennyiben a Securitate jelentésírásra használta/kényszerítette, lélektanilag indokolható, hogy elmenekült arról a helyszínről, ahol - alapvetően - mélységesen megalázták. Hogy mikor kezdődött önpusztító élete, pontosan nem ismert, a kortársak körülbelül az elkomorulás éveire teszik. A Zilahról Hervay Gizellának írott leveleiben mindenesetre következetesen visszatérnek azok a vágyként megfogalmazott gondolatok, hogy jó lenne ismét nyugodt idegekkel élni. A Visszavont remény10 című, Méliusz Józsefhez írt Szilágyi-levelezést tartalmazó kötetből szintén az derül ki, hogy Bukarestbe már megviselt idegrendszerrel került a költő. Külsejével nem törődik, rejtélyes utakon kóborol, napokra eltűnik, idegeit alkohollal, gyógyszerrel nyugtatja. Az eddigi kutatás eredménye szerint Szilágyi Domokos jelentésírása nem fejeződött be az 1958-as, közvetlenül az elrettentő koncepciós perekhez való fölhasználásával, a hatvanas évek közepén ismét rábukkan a kutató „Balogh Ferenc" ügynök jelentéseire. 1963-ban fordulat következik be a romániai politikai vezetésben is, amnesztiával sok ötvenhatos szabadul a börtönökből, köztük a második Bolyai-perben 6 év börtönbüntetésre elítélt Páskándi Géza is, aki Bukarestben telepedik le, megnősül, extravagáns életet él. Természetes, hogy mint fokozottan veszélyesnek ítélt elemet figyelik, figyeltetik. Bottom és Sebők Anna kutatásai szerint „Balogh Ferenc" ugyan megbízható hivatalnoki korrektséggel jelent Páskándiról, de terhelő megjegyzéseket és provokatív kérdéseket 10 Visszavont remény. Budapest, 1990, Szépirodalmi, szerk., utószó: Ágoston Vilmos. 25
